Böjtnapló, a 17.nap: mentességek 3+1-ben

Három nap van féltávig. Ez a tizenhét nap valamire kevés, valamire pedig elég. Például a mérlegelésre pont kiváló. Három részre osztható a böjti tünetek sora. Legalábbis a sajátomé.

Az első, és talán a legfontosabb, hogy ma már nem okoz gondot egy órával korábban felkelni. Sokan állítják, hogy a napok elteltével megváltozik majd az alvás minősége is, bár azzal eddig sem volt semmi gondom. Sőt, már arra a pontra is eljutottam, hogy munka előtt teszek egy kört a közeli tónál. Mi lesz a vége, azt nem tudom, talán a maraton?

A másik megállapítás az elsőből következik: nemcsak a reggelem indul jól, hanem sokkal energetikusabb vagyok egész nap. Megfigyeltem a harmadik pozitívumot is, hogy sokkal jobb lett az anyagcserém.

És van egy ráadás: megszűnt a telítettség-érzet. Leszámítva az első napok sokkhatásait, csaknem 15 napja vagyok tiszta – bár ennél egy árnyalattal jobb találat a műanyagmentes – és sokkal könnyedebbnek érzem magam.

De! Az éremnek van egy másik oldala is. Teljesen új érzés lett hű társam: a kettősség. Keresem a szavakat – ez nem túl szerencsés egy újságíró esetében – de úgy érzem, megtelt a gyomrom, miközben pokolian éhes vagyok.

Egy kanállal sem tudnék többet enni, mégis olyan, mintha üres lenne a gyomrom. De egyelőre kitartok. Állítólag 21 nap kell a megszokásig, és azután minden sima lesz. A bőröm esetleg. Azt mondják, a böjt fiatalít is.