Böjtnapló, a 13. nap: Tepertők vagy Tekergők?

Régen volt már február 22-e, amikor új időszámítás kezdődött picinyke életemben: a böjt. Semmi túlzás nincs abban, hogy nőttön-nő jóakaróim száma, akik hasznos és kevésbé hasznos tanácsokkal látnak el.

Kiderült, az élcelődések gyakori céltáblája lettem a munkahelyemen is. Üdítő, hogy hétfő van, és az is, hogy két falat sárgaborsófőzelék között – merthogy azt hoztam ebédre – szüntelenül pattognak a labdák. Megy az adok-kapok a Mártírok úti ebédlőben. Kitalálták a legjobb módszert, amivel biztosan kitartok negyven napon át. Tanult kollégám szerint, ha gyomorrontást kapok, két-három napig biztosan nem eszek semmit sem. Végtére, igaza van.

No, de forduljon komolyabbra a szó! Egyre inkább érik a kérdés: mi lesz a legelső étel, amit eszem majd felszabadulásom napján, április 3-án. A válasz is megjött, elég hamar. A győzelem biztos várományosa az a pár májas hurka lesz, amit az első böjti napon száműztem a fagyasztóba.

Megválaszoltnak tekintettem a kérdést, majd pittyent egyet a telefonom. Az Oroszlányi Tepertőktől jött egy sajtómeghívó. Azaz Tekergőktől. Freud megint közbeszólt.  Addig zéró.