2023.03.08. 15:17
Böjtnapló, a 15. nap: világ(om) körüli lecsózások
Kollégánk már 15. napja böjtöl. Hirtelen ötlettől vezérelve vágott bele a kalandba, amely minden napra tartogat meglepetéseket. Naplóját, a nagy változások és felismerések mementóját visszamenőleg is érdemes elolvasni!
Forrás: 24 Óra
Fotó: W. Zs.
Bréking nyúz! Ehetek kenyeret! Halvány lila sejtelmem sincs, hogy hol csúszott el a történet, de tizennégy napon át csak néztem, hogy majszolják körülöttem a cipószeleteket. A rögeszmés ragaszkodásom és alapos kitételeim odáig vezettek hogy megfeledkeztem egy fontos dologról:
a kenyérben semmi, de tényleg semmi tiltott dolog nincs.
A következő történt: kavargattam a pirított hagymát, a parikát és a paradicsomot, és arra gondoltam, mi lesz ebből az ebéd. Régen főtt már lecsó a Wágner-konyhán, így aztán nem is volt igazi kérdés a kérdés. No, itt kell megállni egy pillanatra! Kolbászt nem vághattam bele, tojással nem ízesíthettem, kenyeret pedig nem ehetek hozzá... de miért is nem? A homlokom talán még most is őrzi azt a piros foltot, amit tenyeremtől kapott.
Egyszerű, de nagyszerű étel ez a lecsó. Elkészíthető belőle az izraeli változat, a Shakshouka. Csak egy kis chili és padlizsán kell hozzá – és persze sok-sok paradicsom. A szerbeknél hagyományos a rakott lecsó, a dzsuvecs. Zöldbabbal, zöldborsóval és rizzsel.
Aztán az olasz gasztronómiáról sem szabad megfeledkezni, amely a húsmentesség miatt a szegények lecsója elnevezést kapta. Kaliforniai paprika, fokhagyma, zeller és egy csipet bazsalikom adja a peperonatát. Végül a francia ratatouille is nagyon finom. Bizonyára keveseknek mondok újat: csak egy kis cukkini, padlizsán és kakukkfű kell hozzá.
A végeredmény talán nem is érdekes. Az viszont annál inkább, hogy az étel érleli a magvas gondolatokat. Jobb szeretem, ha cikk is jóllakottság után születik. Pontosan ez történt maival is. Kenyérrel...
Böjtnapló, a 7. nap: ha létezik reinkarnáció, én előző életemben vadászkutya voltam