A katalánok javaslatára az UNESCO nyilvánította ezt a napot a könyv napjává.

32 könyvet írt, melyek 35 nyelven jelentek meg. 1978-tól, azaz a megalakulás évétől 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulása biztosításáért tevékenykedő Staféta Alapítvány kuratóriumának, elnöke volt a Magyar Írószövetség Gyermekirodalmi Szakosztályának.  Nem sokkal halála előtt, a Kossuth-díj átvételekor azt mondta: a gyerekeknek azt kívánja, hogy "békében és boldog világban nőjenek fel".

Teljes nevén: Báró aranyosmedgyesi Mednyánszky László József Boldizsár Euszták. Elsősorban tájképeket, csavargókat és katonákat ábrázolt. Az első világháború harctereiről rajzokban, festményekben készítette el naplóját. Több mint 60 éves volt, mikor százával készítette háborús jegyzeteit, amelyekből képek lettek.

Teljes nevén: Joseph Mallord William Turner. John Constable-lel és Boningtonnal együtt indították a XIX. századi modern festészeti irányzatokat. Hatással volt a barbizoni iskolára és az impresszionistákra.

Irodalmi hagyatéka talán a leggazdagabb a világon: 37 színdarab, 154 szonett, 2 elbeszélő költemény, és egyéb, különböző műfajú versek. Ugyanakkor mindössze két, valamennyire is hiteles arcképe maradt az utókorra. Kézírását csak aláírásából és egy, a cenzúra által betiltott mű 147 soros jelenetéből ismerjük, nincsenek személyes érzéseiről beszámoló levelek vagy naplók. Nehéz helyzetben vannak azok, akik meg akarják írni a költő életrajzát, hiszen csak néhány epizód áll rendelkezésükre. Színműveinek teljes kiadása 1623-ban, halála után 7 évvel látott napvilágot. Az irodalomtörénészek azonban a mai napig vitatkoznak azon, hogy a kötetben megjelent művek mindegyike Shakespeare tollából származik-e. Az 52. születésnapján elhunyt író életműve olyan gazdag és maradandó, hogy a kutatók komolyan kételkednek abban, hogy származhatott-e mindez egyetlen ember, különösen egy vidéki, másodrangú színész tollából. A darabok bonyolult cselekményei és felejthetetlen alakjai az emberi érzelmek teljes skáláját ölelik fel. Az írások minden kétséget kizáróan bizonyítják a szerző jártasságát a történelemben, irodalomban, filozófiában, jogtudományban és az udvari etikettben. Vajon hol tanulhatta meg ez a társadalom peremén élő vidéki író, hogy hogyan viselkednek az arisztokraták és hogyan beszélnek az ügyvédek? Lehetséges, hogy ez a színész megengedte egy művelt, előkelő származású embernek, hogy használja a nevét? 1781-ben egy angol lelkész a Stratfordban fellelhető iratokat áttanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy Shakespeare nem lehetett elég tapasztalt műveinek megírásához. Tanulmányát azonban nem akarta kiadni, jegyzeteit elégette, azonban egy barátjának elmesélte felfedezését. A XIX. században angol és amerikai tudósok is hasonló nézeteket kezdtek hangoztatni. Az egyik feltevés szerint Sir Francis Bacon filozófus, esszéista és államférfi lehetett a valódi szerző. Bacon I. Jakab uralkodása alatt magas hivatalt töltött be az udvarban, sőt később nemesi rangot is kapott. Más elképzelések szerint az Erzsébet kori drámaíró, Christopher Marlowe az eredeti szerző. Marlowe-t 1593-ban eretnek nézetei miatt börtön, sőt halálbüntetés fenyegette, majd nem sokkal később egy kocsmai verekedésben halt meg. A feltételezés szerint a verekedést maga Marlowe rendezte, az áldozat egy külföldi matróz volt. Ő a kontinensre menekült és innen küldte Angliába műveit. További feltételezések szerint az igazi szerző egy nemesember volt, aki talán méltóságán alulinak érezte, hogy színdarabokat ír, vagy netán attól félt, hogy az uralkodónak nem tetszik, ha nyilvánosan ellentétes politikai nézeteket hirdet.

"Az elmés és nemes Don Quijote de la Mancha", "Példás beszédek" Cervantes a lovagi nemességhez tartozó vagyontalan családból származott. A hosszú ideig tartó katonai szolgálat után csak egy adószedői állást kapott. Az 1571-es Lepantonál vívott tengeri csatában is részt vett, megsebesült (fél karjára béna lett), s a törökök fogságába esett. Családja csak hosszú évek után tudta kiváltani. Az 1605-ben megjelent "Don Quijote de la Mancha" című lovagregényében - saját tapasztalatai alapján - parodizálva szembesítette a lovagkor kultuszát a megváltozott világgal. Az egykori büszke lovagot a spanyol állam nem tudja eltartani, nincs miből megélnie. Don Quijote kóbor lovaggá válik, saját elképzeléseinek foglya lesz, amibe belebolondul. A mű második részét 1615-ben adták ki.

Születésnapja április 23, a keresztelés napja április 26.Irodalmi hagyatéka talán a leggazdagabb a világon: 37 színdarab, 154 szonett, 2 elbeszélő költemény, és egyéb, különböző műfajú versek. Ugyanakkor mindössze két, valamennyire is hiteles arcképe maradt az utókorra. Kézírását csak aláírásából és egy, a cenzúra által betiltott mű 147 soros jelenetéből ismerjük, nincsenek személyes érzéseiről beszámoló levelek vagy naplók. Nehéz helyzetben vannak azok, akik meg akarják írni a költő életrajzát, hiszen csak néhány epizód áll rendelkezésükre. Színműveinek teljes kiadása 1623-ban, halála után 7 évvel látott napvilágot. Az irodalomtörénészek azonban a mai napig vitatkoznak azon, hogy a kötetben megjelent művek mindegyike Shakespeare tollából származik-e. Az 52. születésnapján elhunyt író életműve olyan gazdag és maradandó, hogy a kutatók komolyan kételkednek abban, hogy származhatott-e mindez egyetlen ember, különösen egy vidéki, másodrangú színész tollából. A darabok bonyolult cselekményei és felejthetetlen alakjai az emberi érzelmek teljes skáláját ölelik fel. Az írások minden kétséget kizáróan bizonyítják a szerző jártasságát a történelemben, irodalomban, filozófiában, jogtudományban és az udvari etikettben. Vajon hol tanulhatta meg ez a társadalom peremén élő vidéki író, hogy hogyan viselkednek az arisztokraták és hogyan beszélnek az ügyvédek? Lehetséges, hogy ez a színész megengedte egy művelt, előkelő származású embernek, hogy használja a nevét? 1781-ben egy angol lelkész a Stratfordban fellelhető iratokat áttanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy Shakespeare nem lehetett elég tapasztalt műveinek megírásához. Tanulmányát azonban nem akarta kiadni, jegyzeteit elégette, azonban egy barátjának elmesélte felfedezését. A XIX. században angol és amerikai tudósok is hasonló nézeteket kezdtek hangoztatni. Az egyik feltevés szerint Sir Francis Bacon filozófus, esszéista és államférfi lehetett a valódi szerző. Bacon I. Jakab uralkodása alatt magas hivatalt töltött be az udvarban, sőt később nemesi rangot is kapott. Más elképzelések szerint az Erzsébet kori drámaíró, Christopher Marlowe az eredeti szerző. Marlowe-t 1593-ban eretnek nézetei miatt börtön, sőt halálbüntetés fenyegette, majd nem sokkal később egy kocsmai verekedésben halt meg. A feltételezés szerint a verekedést maga Marlowe rendezte, az áldozat egy külföldi matróz volt. Ő a kontinensre menekült és innen küldte Angliába műveit. További feltételezések szerint az igazi szerző egy nemesember volt, aki talán méltóságán alulinak érezte, hogy színdarabokat ír, vagy netán attól félt, hogy az uralkodónak nem tetszik, ha nyilvánosan ellentétes politikai nézeteket hirdet.

Más forrás szerint egy nappal később, április 24-én halt meg.Bizáncban nevelkedett, ahol sok mindent elsajátított az államvezetés területén. Átszervezte a közigazgatást, elrendelte az írásos, okmányszerű hivatali ügyintézést. A papok egy része végezte ezt a hivatali munkát, de az iskolák elterjedésével megnőtt a világiak írni-olvasni tudása is. A király szorgalmazta magyar diákok külhoni egyetemeken való tanulását. Külön királyi kancelláriát hozott létre, amelynek egyik tisztviselője volt a - Franciaországban tanult - névtelen jegyző Anonymus. Ő dolgozta fel a honfoglalás regényes történetét a Magyarok Tettei (Gesta Hungarorum) címmel. III. Béla királyunk méltó örököse és folytatója volt a szentistváni műnek.Haláláról bővebben