2023.02.24. 20:39
Böjtnapló, a 3. nap: bővült szótáram - a kísértés is helyet kapott
Ismerőseim körében nagyon megosztó lett a böjtöm. Van, aki szerint ostoba dolog ez a kísérletezősdi.
Az ember egyen meg mindent!
– mondják a böjtömet ellenzők. Halkan megjegyzem, mindent azért mégsem kellene. Picit olyan érzésem van, mintha szurkolnának, hogy előbb-utóbb feladjam.
Szerencsémre, vannak pártolóim is. Ők bizalmat szavaztak a kitartásomnak. És van Anyukám, aki felajánlotta, hogy velem együtt csinálja végig ezt a hercehurcát.
Kollégáim között van ilyen is, olyan is. Egyikőjük például kérte, kísérjem el egy szelet csokoládéért a kisboltba. Hogy milyen érzés volt végignézni, ahogy nagy elánnal eszi a Sportot? Minden, csak nem könnyű. Ráadásul a frissen sült pékáruk illata is birizgálta az orrom, miközben a számat csak a hasábokra vágott sárgarépa várta. Ez egy ilyen nap.
Később aztán erőt nyertem. Sport szelet nélkül is. Jóbarátom hívott, találkozzunk. Cukrászdába mentünk. Eddig végtelen választási lehetőségem volt, most csak egy: vagy kókusztejes kávét iszom, vagy megpróbálkozom egy mindenmentes kókuszos-meggyes szelettel. Mindkettőt kértem. Bár ne tettem volna.
Mondhatnám, hogy jó volt a tortaszelet, de hazudnék. Hiányzott belőle minden, ami ízt adhatott volna neki.
A forró italt, ami legalább finom volt, aprósüteménnyel adták. Mit csinál a kevésbé rutinos? Persze, hogy azonnal beleharap. De böjtkompatibilis hozzáállásom nem engedte lecsúszni torkomon a falatot. Egy pillanattal később a szalvétában landolt minden.
Ezt tényleg komolyan gondolod! Minden elismerésem!
– mondta a barát. Jólesett. Legalább ez, ha már a süti nem.
