Böjtnapló, a 6. nap: jótevők és jót evők klubja

– ehhez hasonló jótanácsok után záródott mögöttem az ajtó a gasztroenterológusnál. Ez volt az a mondat, ami megbélyegezte az elmúlt hetemet. Viszont nagyot fordult velem a világ. Újabb nap kezdődött.

Isten ments, hogy elkiabáljam, de egyik pillanatról a másikra megszűnt a böjt mindennapos velejárója, az éhségérzet. Mintha a szervezetem egy gombnyomásra elkapta volna az étkezési ütemtervet. Most bőszen kopogok az asztal alatt. Végre nem a szemem...

Hat nap elteltével visszatért az energiám. Ez pedig feljogosított arra, hogy körbetekerjem a tatai tavat. Figyeltem a pulzusomra, picit alacsony volt – 65 körüli értékekkel.  Aki ismer, az tudja, hogy utoljára középiskolában volt magas, a fizika témazáró előtt. Úgyhogy, esetemben ez az érték abszolút belefér. Belehúztam.

Talán a hétvége adott egy kis adrenalinbombát. Megnyugtató, hogy egyre többen akarnak „megetetni”. Kapok recepteket a Facebookon. Persze, képek is járnak mellé, és már nem nézek ferde szemmel rájuk.

Például a jackfruitra lilakáposztával. Ez egy trópusi gyümölcs. Éretlenül. Imádom, azaz néhány nappal ezelőtt még imádtam a gyümölcs és hús kombóját. Az új ízekre pedig mindig vevő vagyok. Ünnepélyesen kijelentem: a mai naptól csatlakozom a jót evők klubjába.