A hétvégi piaci nyüzsgés semmi mással össze nem téveszthető. A dagadó cekkerekkel, nyikorgó kerekű bevásárlókocsikkal közlekedők, a standok között trécselő háziasszonyok adják a vásárlás igazi hangulatát. Ez most az igazi uborkaszezon, hiszen még van, aki kovászolni veszi, viszont akadnak, akik már télire viszik savanyítani… Az első, ami a forgalom mellett szemet szúr a piacon az öklömnyi, pirospozsgás paradicsommal telt ládák. Eljött a befőzés, eltevések ideje. Amikor az érett, illatos és zamatos „gyümölcs” ívólévé alakul át a tűzhelyen forralást, főzést majd palackozást követően…
– Már jó ára van az eltenni való és a Lucullus paradicsomnak is – jegyzi meg Székely Erzsébet eladó, aki már három éve ugyanabban az üzletben szolgálja ki a vásárlókat. – Mindkettőnek kétszáz forint kilója és mindkét fajta jó paradicsomlének és lecsónak is egyaránt.
Szommer József a kovászosnak valót válogatta
Fotós: Hagymási Bence
Szommer József az uborkák között válogat. A kisebbek, apróbbak már a téli savanyúságot „adhatják” majd, a nagyobb, derekasabb méretűek még a nap melegének lesznek kiszolgáltatva, hogy kovászos uborkává érjenek.
– Higgyék el, az otthon készített lekvárnak, befőttnek, savanyúságnak nincs párja – mondja József. – Addig jó nekünk, amíg vannak még a mamák, akik értenek ahhoz, hogyan kell eltenni. Munka ugyan van a befőzéssel, lekvárkészítéssel, de azt nem szabad nézni, számolni. Arra kell gondolni, hogy amit az ember párja tesz el, arról biztosan tudja, mi lapul az üvegbe, mi „fejlődik”, sűrűsödik a celofánok alatt.
Időközben görögdinnyét hasít a pult egyik szegletében Valusek Dezsőné, Irénke boltvezető. Roppan a dinnye haragoszöld héja. Kis késsel kóstolót metsz Irénke az egyik vevőnek… Cuppogás, hümmögés a minőségellenőrzés „eredménye”, illetve a negyed dinnye is becsusszan a mindet elnyelő szatyor mélyébe…
Melyik áru mennyit kóstál?
Átalakulóban a piac. Ami eddig primőrnek számított, az most már szerencsére „hétköznapi”. A zöldség és gyümölcs már hazai kertekből, ültetvényekből került a kereskedők asztalára. A háziasszonyok pedig a sárgabarack befőzése után már a szilva, a paradicsom, a fejes káposzta és az uborka „téliesítésére” készülnek.
Az eltenni való paradicsom kilója 200 forint. Az uborkát 300-ért árulják. A csemegeuborka néhány napon belül szintén a standokon lesz, a zöldségesek szerint 400 forintos áron. A fejes káposzta 230 Ft-ba kerül. A vörös hagyma pedig 200-ba. Hamarosan beköszönt az almapaprika-dömping is, várhatóan 250–300 forintért kilónként. A szilvát 340 forintért kínálják, a görögdinnyét 130-ért, a nagyméretű őszibarackot pedig 400 Ft-ért.
Idősebb úr lép a zöldséggel, gyümölccsel telt ládák elé. Sétabotját letámasztja. Paprikát rendel… Érdeklődésünkre Medláger János elmondja, hogy ő már szerdán megvette a paradicsomot. 22 kilót, amit azóta a párja be is főzött. Egyszer csak az emlegetett, a feleség, Jutka néni toppan mellénk.
– Négy-öt óra alatt készültem el a paradicsom befőzésével – említi a háziasszony. – A jó paradicsomlének egyetlen titka, hogy jó fajta paradicsomot kell venni, ami illatos, zamatos. Hamarosan lecsót is teszek el – elsősorban – a gyerekeknek. Úgy tervezem, legalább tíz üveggel. A sárgabaracklekvár viszont már a spájzban sárgállik, 22 üvegben. Nem mondom, van velük munka, de megéri, hiszen a lekvár a boltban is nagyon drága. És akkor még azt olvashatom az üvegen, hogy a gyümölcstartalma 20 meg 30 százalék. No az én befőttjeim és lekvárjaim százszázalékosak…
A járdán megállva egy újabb asszonyság érdeklődik. Almapaprikát venne.
– A jövő héten tessék idenézni, akkorra már az is lesz – válaszol udvariasan Erzsike.
Az őszibarack is kelendő. Most az úgynevezett A méretűvel vannak tele a rekeszek, amely a nagyságára utal. Az állaguk vegyes. Aki a keményebbet keresi, mert befőttet akar eltenni, az is talál magának valót. De az is, aki dzsemet készítene, mert ahhoz puhább barackok dukálnak… A szőlő még itt-ott olasz, de már felbukkant a hazai konkurencia, az ízes, édes Pannónia kincse is…
