2019. 09. 06. 06:30 | [email protected]

Ezekben a napokban mindenki a válogatott meccsekkel foglalkozik, pedig akad azért dráma a klubcsapatok kulisszái mögött is. Az egyik a Ferencváros brazil játékosáé, a magyar bajnokság egyik legtechnikásabb spílerének tartott Isaelé.

A napokban kijött a határozat: a Magyar Labdarúgó-szövetség három mérkőzésre eltiltotta a csatárt. Aki látta, nem felejti: a Diósgyőr elleni bajnoki ötödik percében kapott piros lapot, mert rátaposott ellenfele, Vági András combjára. A miskolci védőt hordágyon vitték le a pályáról. Az esetről talán elég annyi,

a brazil labdarúgó stoplija úgy felhasította a védő combján a bőrt, hogy mintegy húszcentis, mély sebet ejtett, amit aztán az öltözőben varrtak össze.

A mozdulatsort látva a szándékosság kizárható, inkább a sérülés súlyossága indokolhatta a piros lapot és a későbbi eltiltást. Mindenesetre a védő megerősítette, hogy ez egy balszerencsés eset volt, a támadó pedig bocsánatot kért.

Talán több szót nem is érdemelne az eset, ha nem tudnánk, hogy Isael nemcsak a saját sérülése, hanem egy piros lap miatti eltiltás miatt sem léphetett pályára az FTC őszi kupakalandja kezdetén. Az eset még tavaly, a kazah Kajrat és a cseh Sigma Olomouc Európa-liga mérkőzésén történt, annak is az utolsó percében, biztos cseh továbbjutást jelentő állásnál. Isael hosszan szöktette magát, és páros lábbal beleszállt az ellenfél védőjébe. Mindjárt tudta, hogy mit tett, mert indult is lefelé a pályáról.

De miért érdekes ez most? Hát azért, mert februárban az egész magyar bajnokság legértékesebb játékosaként érkezett a bajnokcsapathoz a brazil. Hiába volt sérült és néhány nemzetközi meccstől eltiltott, nagyon sokat vártak tőle a klub vezetői és a szurkolók. Tudni lehetett róla, hogy kiismerhetetlenül cselez, hazai szinten robbanékony, és remekül lát a pályán.

Aztán jöttek a sérülések, alig játszott a tavasszal. A tét nélküli felkészülési meccseken kezdett formába lendülni, sokan a Fradi meglepetésemberét látták benne a zágrábi Dinamo, majd a litván Suduva elleni párharc előtt is, ám csereként alig néhány percet kapott a meccseken. Bajnokin pedig most kezdett először, öt percig volt a pályán – a többi ismert.

Lehet, hogy ez csak pechszéria, és egy csapásra minden megváltozik. De sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a játékos súlyos gödörbe került mentálisan, és a görcsös akarás csak hibákat idéz elő nála. Talán ez az az eset, amikor egy jó sportpszichológus többet tehet a sikerért, mint akárhány erőnléti edző.

Hozzászólások