Kiprich Szoboszlairól: ez tőle már nem extra, hanem elvárható, magasan ő a legjobb

Mint arról már bizonyosan minden olvasónk tudja, vasárnap Magyarország 3-1-re verte Montenegrót, ezzel pedig csoportelsőként, egyenes ágon kijutott a 2024-es Eb-re. A találkozón csodagólt szerző Szoboszlai Dominikről, a Tatabánya szerepléséről és Kiprich Dávidról is kérdezte a Kemma.hu Kiprich Józsefet, aki a magyar válogatott, és a Tatabányai Bányász legendája.

−Azt meg sem kérdezem, hogy nézte-e a találkozót. 
− Egyedül néztem a vasárnapi meccset, de majd' kiugrottam a fotelből, amikor Szoboszlai Dominik végigcselezte a pályát, és egyenlített Montenegro ellen. Szerintem magasan a legjobb játékosunk, kinőtte magát olyan szintre, hogy ez tőle már nem extra, hanem elvárható. Azt gondolom, hogy megérdemeltük a győzelmet, még úgy is, hogy már korábban kijutottunk, már csak az volt a kérdés, hogy hányadik helyen végzünk a csoportban. 

− A Bulgária ellen vívott meccs előtt még az első kiemelés is meglehetett volna...
− A futballban nem mindig az esélyesebb győz, ráadásul biztosan nem tett jót az a cirkusz. Szerintem az a legfontosabb, hogy kint vagyunk a tornán.

− Szalai Ádám visszavonulása és Varga Barnabás sérülése óta nagyon hiányzik egy jó center a csapatból. Talán pont egy Kiprich-típusú... Milyen lett volna egy Szoboszlai-Kiprich duó?
− Volt ilyen, Tatabányán  együtt játszottam Dominik édesapjával. Ő is hasonló játékos volt, mint Dominik, csak hátrébb játszott. Látszott rajta, hogy jó mentalitása van, ami igazán Dominikban csúcsosodott ki.

− Ha már Tatabánya, a csapat vezeti a bajnokságot, a csatársorban egy Kiprich-kel... Milyen érzéseket ébreszt fel önben?
− Minden hazai meccsen kint vagyok, és nagyon örülök, hogy így szerepel a csapat. Szerintem ez már innen meglesz, bár továbbra is hülyeségnek tartom, hogy osztályozót kell játszani, nem lehet egyből felkerülni a bajnoknak. Jó lenne jövőre NB II.-es meccseket látni, akár a fiammal a csatársorban.

− Hogy vélekedik a fia teljesítményéről?
− Kezdetben belső védőként használta a vezetőedző, a szezon második felében viszont már csatérként szerepel. Dávid mind a két posztot megoldja. Csatárként jobban szeret játszani, gólokat lőni, de természetesen azt teszi, amire az edző kéri. 

− Vannak-e még atyai tanácsok Dávid felé, vagy ennyi idősen már útjára van engedve? 
− Nagyon tudja a futballt a fiam, de természetesen szoktunk beszélgetni a fociról, és olykor vitázni is. 

− Lassan egy éve volt az ominózus baleset, amikor combnyaktörést és könyöktörést szenvedett. Hogy van azóta?
− Jelenleg még mankóval közlekedek, de nem szeretnék örök barátságot kötni vele. A terveim szerint még idén eldobom. Itthon még tolószékben közlekedek, ami kicsit az én lustaságom is. Amit kér a rehabilitációs edző, azt megcsinálom.