Vörös Rébék: grandiózus előadás, komoly tanulságokkal

Hónapok óta készült, kis túlzással az egész város a Vörös Rébék ősbemutatójára, amely Arany János azonos című balladája alapján mesélt bűnről, megbocsátásról, társadalmi kirekesztésről, dogmákról, szeretetről, félelemről Pesty-Nagy Katalin rendezésében.

Az előadás előtt a tatabányai származású Mezei Kitty, aki Tera egyik barátnőjét, Bőgy Bellát alakította a darabban, szintén erre utalva emelte ki karaktereikről:

„a barátnőjükkel megtörténik a tragédia, és így szembesülnek azzal, hogy az élet nem olyan egyszerű”

Tatai néptáncosok is helyet kaptak a tánckarban, amely elsősorban démonként jelent meg a színen (kiemelkedett közülük Hulin Hanna mozgása, lendülete). Petrozsényi Eszter a megtört-megcsalt, fiát féltő anyaként mutakozott most be, Rébéket Kecskés Tímea alakította elemi erővel, a vívódó, szerelemtől „megrészegült”, majd összetörő Pörge Danit Pásztor Ádám, Sinkóék Cifra lányát, a nőiségére ébredő, majd megtévedő Terát Bucsi Annamária, az őt elcsábító Kasznárt pedig Vadkerti Imre.

A legbaljóslatúbb epizód minden kétséget kizáróan a kislány megjelenése volt, aki a sötét hangulatú zenére és a balladából ismert szövegből alkotott mondókával, a „kár volt, kár” és a „hess, madár” visszatérő rigmusával, hidegrázást is okozott. Dramaturgiailag helyén volt mind a zene (amelyet Derzsi György jegyez), mind a lány színre lépése és a hatás, amelyet kiváltott .

A tragikus sorsú Rébék, aki megbélyegzettként (mai szóval) szociopataként állt bosszút Danin, sokat taníthat a kirekesztésről, megbélyegzésről ma is. Pásztor Ádám és Bucsi Annamária is hitelesen alakította a vágyódót, a beteljesülőt, a megsemmisülőt...igaz, más-más okok vezettek karaktereik bukásáig.

A díszlet, a széthulló világot és szemernyi szeretetet is jól illusztráló animáció (amely ugyanakkor néha kicsit több figyelmet vont magára, mint ami a színen történt) a tatai autisták keze munkáját dicsérte. Meg kell jegyezni, hogy a grandiózus kialakítás közben kicsivel több hangsúlyt lehetett volna fektetni a fejlámpákra, a kiemelés-elsötétítés játékára, ez ugyanis a vizuális élményt növelte volna. Jobban láthatóvá vált volna a fő téma, főleg, ha körülötte épp varjak (démonok) köröztek vagy épp darabjaira hullott a világ.

Összességében megérdemelt vastapsot kapott a Vörös Rébék, amely néhány finomhangolással még nagyobb sikerre számíthat(na) máshol is.