Tatabányáról indult, a BL-döntőig jutott - könyv meséli el Kassai Viktor életútját

– Mi volt a célja a könyvvel? A szakmának szól, vagy azoknak is, akik még életükben egy focimeccset sem néztek végig? 

– Is-is. Somogyi Zsolttal, a Nemzeti Sport újságírójával az volt a tervünk, hogy bemutassuk az életem, és adjunk egy kis bepillantást a játékvezetés kulisszái mögé. Egyébként szerzőtársam is kötődik szűkebb hazánkhoz, hiszen Tatán katonáskodott, és a mai napig szívesen emlékszik vissza megyénkre. Könyvünkben a játékvezetés áll a fókuszban, de nem szakmai könyvet írtunk szabálymagyarázatokkal. Úgy gondolom, akiket érdekel a játékvezetés, érdekes lehet számukra a sztori. A fiataloknak, akik nemrégiben kezdtek el foglalkozni a játékvezetéssel, motivációt adhat, megtudhatják, miként lehet eljutni a legmagasabb szintre. Illetve azoknak is jó olvasmány, akik nem játékvezetők, de szeretik a labdarúgást. 

– Kapott visszajelzéseket? 

– A kollégák kíváncsiak voltak a könyvre. Tudni kell, a játékvezetésről már régen jelent meg önéletrajz. Utoljára 2004-ben látott napvilágot a világhírnévig jutó Palotai Károlyról szóló kötet, vagyis mondhatom, hiánypótló volt a rólam szóló kiadvány. Azoktól, akiktől visszajelzést kaptam, azt mondták, olvasmányos lett, magukra ismertek, velük is sok hasonlóság történt pályafutásuk során. Többen mondták azt is, hogy ritkán olvasnak, de ezt a könyvet alig tudták letenni, és gyorsan végeztek vele. 

– A 24 Óra szerkesztőségéről is szó van a kötetben. Milyen emlékei vannak lapunkról? 

– Középiskolás koromban is meghatározó szerepe volt életemben a sportnak, a focinak. Ha már nem lehettem labdarúgó, elkezdtem a játékvezetést, és mellette érdekelt az is, mi van a színfalak mögött. Édesapám, Kassai István, aki szintén játékvezető volt, sokat járt be az akkor még a megyeháza épületében lévő szerkesztőségbe. Akkoriban pezsgő élet volt a sportrovatnál, itt ismerkedtem meg Petrik Józseffel és Péntek Sándorral, illetve Csejtei Istvánt már ismertem a játékvezetésből. Mivel szerettem a focit és nyüzsgő típus voltam, kipróbáltam, milyen tudósítani egy-egy mérkőzésről. Később, lapszemléim során külföldön megjelent cikkeket fordítottam, jól sportoló középiskolás társaimról is írtam. Abban az időszakban még nem terjedt el az internet, nem özönlött ennyi információ, volt helyük az írásaimnak, és a lap munkatársai szerint ezek színesebbé tették a sportoldalakat. 

– Miért döntött mégis a játékvezetés mellett? 

– Egyre jobban ment a játékvezetés, mindig feljebb léptem, és rájöttem, hogy a kettő együtt nem mehet. Furcsa lett volna, hogy egyik nap NB I-es meccset vezetek, másnap pedig egy másikról tudósítok. 

– A könyvben arról is ír, hogy mielőtt ismert játékvezetővé vált, általános és középiskolás korában szenvedélyesen gyűjtötte az autogramokat. A hajdani argentin klasszis, Diego Maradona kézjegyét is őrzi. 

– Úgy kezdődött, hogy amikor édesanyám a Skála Sztrádában dolgozott, gyakran megfordultak ott színészek, zenészek, ő pedig hozta nekem az autogramokat, például Komár Lászlótól, Soltész Rezsőtől, vagy éppen a Dolly Roll zenekar tagjaitól. Amikor már volt tíz-húsz aláírásom, akkor gondoltam arra, miért ne lehetne több, miért ne gyűjtenék focistáktól is. Először a tatabányai stadion volt a „törzshelyem”, aztán amikor középiskolás lettem, a fővárosban is folytattam az osztálytársaimmal ezt a hobbit. Alig vártam, hogy jöjjenek világhírű csapatok. Abban az időben Pesten járt a Maradonával felálló olasz Napoli, a német Werder Bremen, a francia Paris Saint-Germain, a holland Ajax, illetve több világsztárt felvonultató válogatott. Iskola után jó szórakozás volt az autogramvadászat.

Erős Gábor a garancia Most indult megyénkben a szokásos év eleji játékvezetői tanfolyam. Lesz-e jó utánpótlás? – erre is választ kértünk Kassai Viktortól.  – A játékvezetés továbbra sem a legnépszerűbb tevékenység, de szerencsére minden évben van tizenöt-húsz olyan fiatal, aki azt gondolja, hogy érdekes és szép kihívás várhat rá a szakmánkban. Mi várjuk őket, a lehetőséget megadjuk nekik a tanfolyam elvégzése után, hogy hétvégente akár három-négy mérkőzésen is közreműködjenek. A megyei bizottság elnöke Erős Gábor, akinek a neve és a játékvezetői hozzáértése garancia arra, hogy magas szintű szakmai munka folyik a megyei játékvezetésben. Aki nem tud sikeres focista lenni, mint ahogy én sem voltam, játékvezetőként még mindig érhet el szép sikereket. A tanfolyam az elmúlt héten kezdődött, de néhány napig még lehet csatlakozni a csoporthoz. 

– Edzéseken sikerült a klasszisok közelébe férkőzni? 

– Az ritkán fordult elő. Elsősorban a szállodákban találkoztunk a játékosokkal. Akkoriban könnyebb volt összefutni velük, nem hiszem, hogy ma előfordulhatna, hogy a szálloda halljában várni lehetne például az étkezéshez készülődő párizsi vagy manchesteri labdarúgókra. 

– Szeptemberben távozott az Orosz Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságának éléről, és az ősszel több megyei focipályán is találkozhattak önnel a szurkolók. Ezeknek a látogatásoknak volt valami célja? 

– Persze. Van néhány tehetséges fiatal játékvezető a megyében, őket néztem meg. Nekünk, egykori játékvezetőknek az a feladatunk, hogy tapasztalatunkkal segítsük őket annak érdekében, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsanak, minél felkészültebbek legyenek. 

– Az elmúlt hét közepén látott napvilágot a hír, mely szerint a Bolgár Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságának vezetőjének nevezték ki másfél évre. Elsősorban milyen feladatokat kell ellátnia? 

– A sípmesterek, asszisztensek képzése, foglalkoztatása és ellenőrzése lesz a feladatom. Új lendületet szeretnének adni a helyi játékvezetésnek, ezért kerestek egy külföldi szakembert. Számomra remek lehetőség ez arra, hogy egy másik országban hasznosítsam azokat a tapasztalatokat, amelyeket megszereztem játékvezetőként. Úgy gondolom, számomra is hasznos lesz ez az időszak, hiszen megismerhetek egy új országot és egy új játékvezetői közeget.