Feltámasztotta a tatabányai birkózást, és azóta sem szakadt el tőle

– Sportpályafutása vége felé már tudatosan készült az edzős­ködésre?

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy igen, mert a segédedzői bizonyítványomat még aktív versenyzőként, ’77-ben szereztem. Aztán végül a konkrét tanulási folyamat 7 évig tartott. Fontos volt, hogy a gyakorlati tapasztalataimat elméleti tudással, az edzősködéshez nélkülözhetetlen háttértudományok, mint például pedagógiai -, valamint anatómiai ismeretek elsajátításával erősítsem meg. Emlékszem, kezdő tréner koromban nagyon sok nagy klub edzéseire is ellátogattam, hogy rutint szerezzek, hogy az edzőkollégáktól tanuljak.

– Mikor jöttek az első edzői sikerek?

– Lassan, fokozatosan léptem előre. Először a diákkorosztályú, illetve serdülő versenyzőimmel értünk el eredményeket. Az első jelentős sikert tanítványom, Takács János szállította. Ő, a bologna-i ifjúsági Európa-bajnokságon, példátlan módon, szabad- és kötöttfogásban egyaránt aranyérmet szerzett. Az már csak a hab volt a tortán, amikor a ’88-as Szöuli Olimpián János 4. lett.

– Egy edző sikerességét tanítványai eredményességén lehet lemérni. Eddigi szakmai karrierje során rengeteg tehetséges fiatal került ki a keze alól.

– Egy edzőt valóban sportolóinak sikerei tehetnek elismertté. Az első ilyen tehetséges korosztályt többek között Henger István, Petrovics Sanyi, Lencse Norbert és Veres Zoltán alkották. Később Czug Zsolt, Kevert László és Turák Pali már a nemzetközi porondon is öregbítették klubunk, szakosztályunk hírnevét. Egy újabb generációt Szabó Robi, Bayer Sándor, Békefi Sándor, Sámuel Botond és Tamás, továbbá Pintér Tibor neve fémjelzett. Majd Papp László és Váczi Zoltán következtek a sorban...

– Ám jött egy időszak, amikor mégis elhagyta a klubot. Ennek mi volt az oka? Ez a korszak meddig tartott?

– Amikor a bánya kiszállt az egyesület támogatásából, a legtöbb szakosztály lehetetlen helyzetbe került. Vagy megszűnt, vagy átalakult, hogy valahogy talpon maradhasson. A tatabányai birkózósport jövője is kilátástalannak tűnt. Én viszont kaptam egy ajánlatot Svájcból, hogy egy ottani elsőosztályú együttest irányítsak. Eredetileg egy-kétéves kinntartózkodást terveztem, aztán végül hét esztendő lett belőle. Azt hiszem, ezt azt bizonyítja, hogy elégedettek lehettek a munkámmal. Nem is ők bontották fel a szerződést, hanem nekem hiányzott már nagyon a családom.

– De itthon sem sokat pihent, hiszen felkérték, hogy élessze újra a TSC birkózó szakosztályát. Ez miként történt?

– Mivel nem temették el teljesen a tatabányai birkózást, nekiveselkedtem, hogy felélesszem tetszhalott állapotából. És láss csodát, megint összejött egy jó kis gárda. Fekete Gáborral, Szegvári Tamással, Vadas Jánossal. Szívós munkával viszont már egy nemzetközi szinten is sikeres csapatot hoztunk össze. Közéjük tartozott többek között Bacsa Mihály és Attila, Balogh László, Szalai Beáta, Csánó Zsófia, Csík Annamária. A nevek is mutatják, hogy a kilencvenes évek végén már a hölgyek is „megjelentek” a szőnyegen. Hogy jó úton indultunk el, a kétezres évek szintén alátámasztották. Ekkor tűnt fel Koller Andris, aki kadett Eb-n szerzett ezüstérmet vagy Ungi Lajos, aki azóta edzőtársamként tevékenykedik. A rá következő generációból élre kívánkozik Árvai Márk neve, aki számtalan magyar bajnoki címmel örvendeztette meg a klubot, és utánpótlás Eb-ken és vb-ken képviselte a tatabányai színeket. De ehhez a „körhöz” vehetjük Kis Eszter, illetve Réczi Biankát is. Bianka volt az első olyan női versenyzőnk, aki az ob-győzelmek mellett a junior Európa-bajnokságon dobogóra állhatott, és jelenleg is tagja a felnőtt válogatottnak.

– Milyen a jelen? Mit tartogat a jövő?

– Egykori tanítványommal, ma már kollégámmal, Turák Palival ismét egy remek kis társaság útját egyengethetjük. Talán még soha nem szerepelt annyi tatabányai birkózó a különböző korosztályos világversenyeken, mint tavaly, illetve az idén. Csak felsorolás jelleggel említeném őket: Balázs Bálint, Marton Márk, Lázár Csenge, Réczi Bianka, Gyürki Tibor, Zóni Dániel. Az új idők szelének megfelelően már nálunk is van honosított sportoló. Az orosz származású Murad Kuramagomedov, aki az idei kvalifikációs vb-n kilencedik, az U23-as világbajnokságon pedig ötödik lett. Örömünkre, az elmúlt években, elsősorban utánpótlás-versenyzőinkre alapozva, az NB II-es, felnőtt csapatbajnokságokon is részt veszünk.

– A nyolcvanas évek végétől, a kilencvenes évek közepéig a korosztályos magyar válogatott körül is sikeresen tevékenykedett. Most mi a helyzet?

– Valóban edzősködtem a serdülő-, az ifjúsági- és a juniorválogatottnál is. Ám, amikor Svájcba kerültem, erre már nem volt módom. A visszatérésem után viszont ismét felkértek, hogy foglalkozzam az utánpótlás-válogatottal. Hét éve pedig én vagyok a magyar veterán nemzeti csapat szövetségi kapitánya.

A szőnyegen és a szélén is megállta a helyét

Katona Géza 1952-ben Tatabányán született. Imádott sportágával 1962-ben kötött barátságot, amely azóta is tart. Sikeres sportpályafutása 1978-ig tartott. Versenyzőként minden korosztályban szerzett magyar bajnoki érmeket. A felnőtt mezőnyben egy országos bajnoki negyedik helyezés volt a legjobb eredménye. Szeretett klubját, a Tatabányai Bányászt, majd Tatabányai SC-t mindössze két alkalommal hagyta el. Azt is inkább „kényszerből”, mivel 1971 és ’73 között bevonult katonának, a székesfehérvári Szondi SE-hez, amellyel csapatbajnoki bronzérmet szerzett. Illetve a kilencvenes évek elején, amikor a Tatabánya a csőd szélére került. Ekkor Svájcba tette át székhelyét, ám akkor már edzőként tevékenykedett a Luzern melletti, elsőosztályú Brunnen gárdáját irányította. Az edzői pályafutása során minden lépcsőfokot bejárt. 1977-ben segédedzői vizsgát tett. Ezt követően elvégezte a kétéves edzőképző tanfolyamot, majd az akkori Testnevelési Főiskola négyéves kurzusán szakedzői diplomát szerzett. Aztán a kilencvenes évek végén nekiveselkedett, hogy újra felvirágoztassa a TSC birkózószakosztályát. Ma is itt dolgozik, vezetőedzőként. 2009-ben Az év utánpótlás edzőjévé választották. 2016-ban a Magyar edzők társasága életműdíjban részesített. Ebben az évben pedig megyei Príma-díjas lett.