Filmbemutató Tatabányán: a város szülöttje, Reviczky Gábor is részt vett a Sose lesz vége vetítésén

Somossy Barbara 1868-ban játszódó, számos hazai és nemzetközi díjat nyert kisfilmjét Petőfi Sándor A csaplárné a betyárt szerette című verse ihlette. A Sose lesz vége filmbemutató sokakat vonzott az Agorába,  Tatabánya közművelődési intézményébe. 

Az alkotási folyamatról elmondta: míg Tatabányára utaztak, hallgatták a film zenéjét, amely a fiatalabb korosztály számára is befogadható. Az Anima Sound System, valamint Csík János is közreműködött abban, hogy a zene friss, 21. századi lüktetésű, s dinamikus a vágás. Ugyanakkor a történet, a táj, a díszlet, a látvány 1868-ba repíti a nézőket. 

Filmbemutató egy időtálló történetről

- A népi világ minden magyar emberben benne él, vérünkben, gyökereinkben van – mondta a filmrendező. - Izgatta a fantáziámat ez a világ, s a forgatás idejére egy hatalmas játékteret hoztunk létre, ahol visszautazhattunk az időben egy időtálló szerelmi történettel, ahol a féltékenység, a szeretetlenség tragédiákhoz vezet. Szűcs Nellivel, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett alkotóval, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Reviczky Gáborral és Pogány Judittal, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznővel, érdemes művésszel, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjával dolgozott együtt. 

- Fantasztikus volt a forgatás, mert a színészóriások az egész történettel együtt léteztek. Gondolkodtak, nagyon sok ötletet és tanácsot adtak. Volt olyan jelenet, amit például ők találtak ki a forgatás alatt. Együtt hoztuk létre az egészet, és szerintem ez érződik a végeredményen.

Barbara jelenleg a diplomamunkáján dolgozik. A forgatókönyv kész, készítik elő a filmet. Természetesen annak a középpontjában is a szerelem áll majd. 

Szegénylegények után Sose lesz vége

Szűcs Nelli az időtálló szerelemhez kapcsolódóan hozzátette: mindig szerelmes a munkájába, és mindig abba, amivel foglalkozik. A filmben Cicát alakítja, aki nem egy jólelkű ember, aki a szeretetlenség miatt a gyilkosságig is eljut.  A hely, a miliő teljesen elvarázsolta a stábot. Valamikor itt forgatták a Szegénylegények című ikonikus filmet is. 

A bemutató után Revicky Gábort tatabányai emlékeiről faggattuk. Kiemelte: manapság ritkábban jár Tatabányára, Tatára gyakrabban, mert ott még élnek barátai. Ugyanakkor mindig szívesen jön, hiszen gyerekkorát idézi meg a város. Mesélte, hogy 1953-ban már itt laktak, és már négy évesen is járt pecázni az Által-érhez. Tatabányáról a Turul jut elsőként eszébe. Naponta mentek fel a Kő-hegyre. Aztán Tatán, az Eötvös Gimnáziumban tanult. Kedves emlékei kötik a Tatabányai Bányász Irodalmi Színpadhoz is.

Álomszerű volt a közös munka a Sose lesz vége alatt

Belinszki Zoltán író, dramaturg együtt dolgozott Somossy Barbarával. A közös munkáról elmondta: 

- Álomszerű volt együtt dolgozni a színészekkel. Jön Zoli Tatabányáról, és a Nemzeti Színház társalgójában, az olvasópróbán odafordul hozzá Hirtling István, és kedvesen megkérdezi: „Szerinted ez hogy legyen?”

- Bizonyára voltak nehéz pillanatok is…

- Persze, elvégre van rémálom is… Egy színész rengeteget dolgozik, ráadásul egyre nehezebb körülmények között. A pályakezdő rendezőknek a legtöbben első szóra segítenek, gázsi nélkül, önzetlenül. És igen, előfordul, hogy fáradtak, türelmetlenek, netán dühösek.  Hofi mondta, hogy egy művész nem csak akkor érzékeny, amikor a színpadon áll.

- Hogyan sikerült ezt megoldani?

- Türelemmel és szeretettel. A színészt elsősorban szeretni kell. Tisztelet nélkül még elél valahogy, de a ridegségtől elmegy a játékkedve, és akkor végünk van. Minden szereplőnek hálás vagyok, mert rengeteget tanulhattam és tanulhatok tőle. A leírt sorokat ők keltik életre, ők töltik meg egyedi színekkel, újabb tartalommal. Nem lehet elégszer megköszönni.