Videó: a tatai zongorahangoló Budapesttől Sopronig újjá varázsolja a hangszereket

Nemrégiben a tatai Kőkuti Általános Iskola aulájában járva egy zongora hangjára lettünk figyelmesek: valaki egy-egy billentyűt szólaltatott meg. Kíváncsiságunk vitte a lábunkat a hang irányába, ahol meglepetésünkre egy zongorahangolóra akadtunk, aki az iskola pianínóján dolgozott.

Lévai Vilmos nem is úszta meg ennyivel, ha már rátaláltunk egy kis videót is készítettünk arról, hogyan dolgozik. Mint kiderült, a környéken nincs is a munkájának párja, de még Budapestről és Sopron környékéről is kap megbízásokat.

Gyerekként még a nagymamája unszolására kezdett el zenét tanulni, és mint kiderült, jól tette, ugyanis abszolút hallása van. Ez azt jelenti, hogy referenciahang segítsége nélkül azonosít bármely hallott zenei hangot.

Hogy, hogy nem a mester végül autószerelőnek tanult, ám hamar visszatért a zenéhez, és tanulmányait Budapesten folytatta bárzongoristaként.

Később alapított egy családi zenekart, amellyel elsősorban Tatán és környékén léptek fel. Mellette egykori tatai zenetanárja, Noll Miklós ösztönzésére, annak szárnyai alatt kezdett el hangszereléssel, felújítással foglalkozni. A zenekar azóta megszűnt, de a zongorahangolás azóta is szerelem maradt. 

– magyarázta a zongorahangoló, aki szerint a karbantartott hangszereket a kezdő és haladó zongoristák is nagyobb kedvvel, lelkesedéssel használják, a mesterek zeneművei is szebben szólalnak meg rajtuk.

Lévai Vilmosnak Tatán van egy kis műhelye. Abszolút hallásának köszönhetően nem műszerekkel, hanem hallás után állítja be egyesével a hangokat. 

– Napjainkban egyre népszerűbbek a digitális zongorák, hiszen azoknál nincs gond a hangolással, lehalkíthatóak, illetve fejhallgatóval is lehet gyakorolni rajtuk. Hangzásban is egyre jobb minőséget alkotnak a különböző gyártók. De azért az akusztikus hangszerek mégis csak szebben szólalnak meg – vallja a mester, hozzátéve:

Lévai Vilmos szerint az otthoni hamis pianínókon gyakorolgató gyerekeknek is hamarabb elmegy a kedvük a zongoratanulástól.

– Fél évente, de legalább évente szükséges az akusztikus zongorák és pianínók hangolása, hiszen nincs lehangolóbb egy hamis zongoránál – tanácsolta a szakember, aki azt is elárulta, hogy miért jobb, ha valaki hallás után hangolja be a zongorákat. 

– Minden hangnak megvan a saját frekvenciája. Ha valaki műszerekkel hangol, akkor az adott billentyűhöz állítja be a húr megfelelő frekvenciáját. Azonban csak a több tíz millió forintot érő, régi, neves gyártók zongorái pontosak annyira, hogy valóban az adott frekvencián szóljanak a hangok. Így, ha valaki műszerrel hangol, akkor mindig egy picit hamis marad a zongora. Én azonban nem a frekvenciát nézem, hanem a fülemmel keresem a megfelelő hangot, és megyek végig egyesével a húrokon – árulta el a módszerét a zongorista, aki hangszerek felújításával is foglalkozik. 

– Az egyes alkatrészek idővel elhasználódnak, elkopnak és kisebb javításokkal már nem nyerhető vissza a hangszer eredeti hangzása. Az elöregedett zongorák teljesen felújíthatóak, a húrok, a filcek, a kalapácsmechanika cseréjével, a külső burkolatok politúrozásával. Márkás hangszerek esetében általában gazdaságosabb felújítani, mint hasonló hangzású újabb zongorára cserélni a régi, egyébként kiválóan megépített hangszert. Felújításkor a zongorát műhelyünkbe szállítjuk és szakszerűen újjáépítjük és olyan lesz, mint újkorában – mondta a szakember.