Elhivatottság

2022.09.25. 15:30

„Amíg erőt érzek magamban, maradok” - 40 éve gondozza az időseket Tatabányán Erzsike

Négy évtizede dolgozik szociális gondozóként. Egy véletlen folytán terelte a sors az idősek gondozása felé Szabó Zoltánné Horváth Erzsébetet. Vele beszélgettünk.

Sugár Gabi

Szabó Zoltánné: „nem tudnám elképzelni magam máshol”

Forrás: 24 Óra

Fotós: Sugár Gabi

A tatabányai Szabó Zoltánné, Horváth Erzsébet negyven éve dolgozik szociális gondozóként a megyeszékhelyen. 
– Csecsemőgondozónak készültem, aztán mikor egy szülő-gondozó nézeteltérésnek voltam a tanúja, akkor úgy éreztem, ez mégsem való nekem. Szüleim Felsőgallán dolgoztak, s egy látogatás után hazafelé sétálva haladtam el az Otthon utcai idősek otthona mellett. Az udvaron ültek, s ahogy néztem őket fogalmazódott meg bennem, hogy köztük szeretnék dolgozni. Be is mentem, jelentkeztem, s fel is vettek. 

Erzsike befejezte a tanulmányait, majd 1982. szeptember 1-jén állt munkába. Az Otthon utcából átkerült a Baross Gábor utcai napközi otthonba. Az akkori főnővértől nagyon sokat tanult. A régi bányaipari kollégiumba került ezt követően, amely kettes részlegként működött, s Dózsának nevezték. 

Szabó Zoltánné: „nem tudnám elképzelni magam máshol”
Erzsébet negyven éve dolgozik szociális gondozónőként Tatabányán
Fotós: Sugár Gabi / Forrás: 24 Óra

– Meglehetősen nehéz körülmények között végeztük a munkánkat. Mi fűtöttünk, kézzel mostuk a textíliákat, s még nem voltak inkontinenciatermékek sem. Mégis szép korszak volt. Az emberség, a lakók tisztelete és szeretete rendkívüli volt. Örültek nekünk és megbecsülték a munkánkat. Legmeghatóbb pillanatok akkor voltak, amikor délutánonként a gondozottakkal ki tudtak ülni az udvarra és nótáztak. Ötven ellátottat gondoztam, s még telefonunk sem volt. Baj esetén felírtuk egy papírra a problémát, s átküldünk valakit az Otthon utcába, hogy intézkedjen. 

Elképesztő változást hozott a gondozásban is az 1987-es költözés, amikor a Cseri úti pavilonokba kerültek. 
– Nem tudnám elképzelni magam máshol. Ha újrakezdeném, akkor is ezt a hivatást választanám. Alig vártam, hogy nyugdíjba mehessek. Aztán mikor elérkezett a negyven­éves szolgálat, kétségbeestem, hogy mit fogok csinálni? Maradok hát. Egy év múlva újragondolom. Amíg erőt érzek magamban, maradok. 

Hiányoztak neki a gondozottak
– A költözést a Cseri útra elképesztően sok társadalmi munka előzte meg. Éjjel vártuk a bútorokat, takarítottunk. Előfordult, hogy patyolat tisztára mostuk a folyosókat, aztán jött az eső, s a küszöbök hiányosságai miatt agyagos föld csorgott be az épületbe – mesélte. Teljes összkomfort várta a gondozókat és az időseket. A legmeghatározóbb változás a jobb lét, a munkakörülmények hihetetlen javulása volt. Az 1-es pavilonba került, majd 1999 végén a 3-as pavilon csoportvezetője. Mikor a harmadik gyermekével várandós lett, azt gondolta, váltania kell. A gyes után azonban már hiányoztak a gondozottak. A szíve visszahúzta. 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában