Ékszerdoboz a Duna jobb partján: amire, akikre minden komáromi büszke lehet

Komárom, a mintegy közel 20 ezer lakosú kisváros a Duna jobb partján olyan kulturális, idegenforgalmi és kereskedelmi ékszerdoboz, ahol összefutnak a Bakony, a Vértes és a Gerecse útjai. Amely a megannyi történelmi viszontagság után újra és újra talpra tudott állni, napjainkban pedig egy soha nem látott történelmi fejlődésen megy át. De kezdjük talán a legelejéről…

A római kor

Amint arról a történelmi források is tanúságot tesznek, hazánk területén a Kr. e 300-as években kelta törzsek telepedtek meg, akik a Komáromhoz tartozó, mai szőnyi városrészen is építettek lakóházakat. 

Később a Római Birodalom a Dunáig terjesztette ki határát, melynek egy része a mai „molaji” városrész területén feküdt, tőle délre pedig a katonaváros terült el, fürdőkkel, templommal, lakóházakkal, középületekkel és kereskedelmi épületekkel.

Nem kisebb hírességekkel dicsekedhet Komárom ezekből az időkből, mint Marcus Aurielius, később pedig II. Constantinus, akik innen indítottak győzelmes hajóhadjáratokat, ugyanakkor 375-ben a kvádokkal lefolytatott béketárgyalások alatt itt hunyt el II. Valentinianus császár, akinek emlékét ma szobor őrzi Szőnyben.

A római kort kutató régészeti ásatások folyamatosan zajlanak: a helyi Klapka György Múzeum és az ELTE Régészeti Tanszékének munkatársai újra és újra vallatják a földterületeket megennyi hihetetlen emléktárgyat, korabeli épületeket, fürdőket feltárva, melyek a közeljövőben megnyíló Brigetio Öröksége Látogatóközpontban lesznek megtekinthetők. 

Az elmúlt nyáron óriási érdeklődés volt a szőnyi városrészben feltárt fürdő iránt, a korábban az egykori temetőből előkerült szarkofágok pedig a város különböző pontjain, szabadtéren is megtekinthetők. A komáromiak büszkén hirdetik az egykori dicső római kort, számos sport és kulturális esemény kapcsolódik az egykori érára emlékezve.

„Az erődök városa”

Ezen a néven gyakran emlegetik Komáromot, mely ugyancsak kérkedésre ad okot a helyieknek a szó legnemesebb értelmében.  A déli városrészen három, (a Csillag, a Monostori és az Igmándi) míg az északi városrészben (amely a trinaoni békediktátumot követően Cseh-Szlovákia, majd Szlovákia része lett) egy erőd találhat, melyet a helyiek csak „Öregvár” - ként emlegetnek.

A Csillagerőd – melyet ha két komáromi együtt beszélget csak „csillag”-nak mondanak, s melynek elődje a török kori Szent Péter palánk - az Öregvár keleti bástyájával szemben fekszik. Pállfy Miklós főkapitánysága alatt, 1568-ban kezdték építeni és 1586 nyarára készültek vele el.

1848 őszén újult erővel fogtak hozzá az erőd felújításához, Török Ignác vezetésével. A cél a város körkörös védelmének biztosítása. Az 1849. áprilisi támadások során a Csillagerőd gyilkos ágyútüze verte vissza a császári hadsereg támadásait. 1849. október 2-án - két hónappal a világosi fegyverletételt követően a Csillagerőd mellett. délután 4 órakor megjelent Klapka György, ahol a gúlába rakott fegyverek előtt, könnyes szemmel tisztelgett neki a védősereg.

2015-ben kezdődött meg az épületkomplexum teljes restaurálása, melyet a múlt év őszén adtak át. A Európa-szerte egyedülálló gyönyörű „csillag” ma a Szépművészeti Múzeum tökéletes gipszmásolatainak őrzője lett, és mintegy 300 csodálatos szobor tekinthető meg az archaikus görög művészettől, a 16. századig.

Ha egy komáromi azt mondja: „Az erőd”, akkor mindenki számára egyértelműnek kell lennie, hogy a Monostori Erődre gondolt, mely 1827 és 1878 között épült a déli városrész védelmének érdekében. Bár háborús időkben nem szolgált, minden komáromi szívét büszkeség tölti el, ha arra gondol, hogy ez a város Közép-Európa legnagyobb katonai erődrendszere.

Amennyiben azonban ugyanez a két komáromi annyit mond, hogy:”Igmándi”, nyilvánvalóan az Igmándi Erődre gondol, mely a komáromi erődrendszer legfiatalabb és legdélibb tagja, s amelyben a közeljövőben indulnak el a felújítási munkálatok.

A mi a látnivalókat illeti, Komáromban festői épületekből nincsen hiány, hiszen ide sorolhatjuk még a helyi nyelven csak „régi és új hidaknak” nevezett Erzsébet (melyet 1892 szeptember 1-én adtak át a forgalomnak) és Monostori híd (melyet 2020-ban avattak fel. 

A helyiek gyakran emlegetik, hogy bár egykor kettévágták a várost, mégis egyedülálló, hogy ma a (vasúti híddal együtt ) három híd köti össze Észak és Dél-Komáromot.

De csodálatos és egyedi épület még Komáromban az egykori „Lépcsős kocsma” (ma Tourinform Iroda), mely a korabeli dunai átkelők pihenőhelye volt, a Solymossy – Gyürky kastély és gyönyörű kertje, mely ma kórházként funkciónál, A neobarokk stílusban épült Petőfi Általános Iskola (mely a Trianon utáni első dél-komáromi iskola volt Klebelsberg Kuno és Alapy Gáspár jóvoltából), és az ugyancsak neobarokk stílusban felépült városháza a gyönyörű főtérrel, mely számos szabadtéri rendezvények ad otthont.

Természeti kincsek

A komáromiak méltán büszkék a város központjában és közvetlen környezetében található zöldfelületekre és természetvédelmi oltalom alatt álló területekre. Ilye a koppánymonostori városrészen található Szent Pál – sziget, mely olyan védett növény és állatvilágnak ad otthont, mint például a Téltemető virág, vagy a hód. 

A szigettől lejjebb található a „Magaspart,” melyről Pazar kilátás nyílik a Dunára és (nem csak) a komáromiak szerint hasonlatos panoráma csak a Dunakanyarban látható. A dunai szabadstrand nem csak a fürdőzőknek nyújt lehetőséget, hiszen már kenutúrák is indulnak, melyek során felfedezhetők a békés holtágak rejtelmei is.

A városközpontban található Rüdiger-tó szintén közkedvelt helye a komáromiaknak, horgászni, kocogni, edzeni a szabadtéri kondiparkaban és kacsákat etetni ugyancsak mód nyílik a festői környezetben. És hogy nem csak egy „városi akváriumról” van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tavaly kifogott 20 kiló körüli ponty, mellyel egyben tórekord is született. A város ismert és közkedvelt helye a tóparton található „Tócsa,” azaz Tó Csárda, ahol, a merészebb vendég egykilós csülköt majszolhat el a nádfedél alatt.

Méltán büszkék a helyiek a városról elnevezett galambara, mely a Komáromi bukó. Néhány galambász még tart belőlük, sajnos azonban az idők során kihalt belőlük az a jellemző szokás, mely szerint hátrafelé bukfencezve repültek a levegőben. Ettől függetlenül a leszármazottak is szépek, és szeretik őket.

1963-ban a komáromi lengyár számára kutat fúrtak, se ennek eredményeként 1273 méter mélységben 59 C-os termálvízre bukkantak, melyet 1967-ben gyógyvízzé nyilvánítottak. A komáromi Brigetio Gyógyfürdő megérdemelten az egyik fő szimbóluma a városnak.

Sport és kultúra, népművészeti hagyományok

Ha Komárom, akkor Czibor Zoltán. Az Aranycsapat egykori tagja, a többszörös válogatott „Rongylábú” Czibor Zoli bácsi sok helyi fiatal példaképe. Bár a róla elnevezett sporttelepet a helyiek még mindig KAC pályának nevezik, mára már egy könyv és egy emlékszoba is őrzi a nagy komáromi focista múltját. 

Komárom kiemelkedik a sportlövészetben is, hiszen az elmúlt olimpián Pekler Zalán nem csak Magyarországot, de Komáromot is képviselte. Mindezek mellett a kézilabda is közkedvelt sport, melyre jó példa, hogy a KVSE lány csapata idén már a felső házban kezdte a ligát. Nincs itt mese! KVSE!

Ha népdal, akkor „Komáromi kisleány” melyet minden helyi, határon inneni és túli gyermek ismer már, azonkívül pedig a 2018-as évben ezen a néven lett elkeresztelve az Ország tortája, mely szintén Komáromban született a Jánoska cukrászdában.

25. születésnapját ünnepelte az idén a Garabonciás Néptáncegyüttes, mely számos csodálatos percet adott már a helyieknek és országszerte, amerre felléptek.

A hosszú évek alatt ugyanakkor vitathatatlanul Komárom egyik fundamentumává vált a Magyar Lovas Színház is, melyben a színészek mellett előadásról-előadásra számtalan betanított ló kápráztatja el a nézőket. De ha már hagyományokról beszélünk, nem mehetünk el azok mellett az ősi hivatások mellett sem, melyek tipikusan komáromiak. 

Hiszen kevesen tudják, hogy ilyen jellemző szakma volt a csizmadia is. Mivel vízhatlan csizmákat csak Komáromban készítettek, még a debreceni csizmadiák is ide jártak tanulni. A technika lelke: a csizma attól lett vízhatlan, hogy a viza úszóhólyagját húzták a lábbelire, melynek jóvoltából később az nem ázott át. 

Az egykori „vizafogó” nem volt messze a mostani új Monostori hídtól. A vizafogás az egész régiót megmozgatta, sőt volt olyan alkalom is, mikor maga a király is ellátogatott megtekinteni a nem mindennapi tevékenységet. A hatalmas, akár 1 tonnás súlyt is elérő tengeri halak ívni jöttek erre a vidékre, azonban az új korban megépült vízlépcsők és gátak miatt napjainkban sajnos eltűnt a Dunából.

Híres komáromiak

Komárom rengeteg hírességet is adott a világnak, akikre ugyancsak büszkék a helyiek. Közéjük tarozott többek közt Jókai Mór, a „nagy mesemondó,” Lehár Ferenc operettkirály és a Klapka induló szerzője, Kézdi Árpád építőmérnök, az MTA tagja, a talajmechanika és a geotechnika kiemelkedő tudósa, Dr. Nagy Endre vadász, a Tanzániai Nemzeti Park és a Balatonedericsi Afrika Múzeum alapítója, az 1971-es magyarországi Vadászati világiállítás kimunkálója, Priskin Tamás válogatott labdarúgó, Kulcsár István történetíró, Komáromi Kacz Endre festőművész, Kecskés László történész és még sok-sok más művész, tudós, kutató és közéleti személyiség, hadvezér neve köthető a városhoz, csakúgy, mint a már említett Czibor Zoltáné.

Azokra a történelmi, kulturális és hagyományőrző kincsekre melyekre a komáromiak oly büszkék, csak töredékét képezik a fent felsorolt ismertetőnek. Hogy jobban megismerjük Klapka György és Jókai városát, el kell látogatni Komáromba, mely városról Kecsés László, helyi történész így ír: 

„Ne csak szeresd, tudd is miért szeretet szülőföldedet!”