Embert csapott agyon a táti matató ménkű

Júliusban nem kímélt minket az időjárás. Vihar, kisebb-nagyobb árhullám, teniszladbányi jégdarabok, hőségriasztás kapcsán mondogatták az emberek, hogy ilyen még nem volt. Ennek apropóján néztünk utána, milyen különleges időjárási helyzetettel szembesült szűkebb hazánk már korábban. Így bukkantunk rá a táti matató ménkű történetére, amelyet új, legendás múltidéző sorozatunkban most meg is osztunk.

A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár adta közre a ménkű kivételes alapossággal dokumentált történetét. Mint azt Kántor Klára főlevéltáros meg is jegyezte, a kor szokásaitól eltérően mindenre is kiterjedő alapossággal írta le a pusztítás körülményeit a helyszíni szemlét tartó Wargha László járási főszolgabíró és esküdtje 1811 júniusában.

Üstökös is borzolta a kedélyeket

1811 nyara is kifejezetten forró volt, és igazából, ha a hőmérsékletet nézzük, április végén, május elején kezdődött. De nem csak ez volt annak az évnek a különlegessége. Ugyanis üstökös tűnt fel az égen, amelyet szabad szemmel is lehetett látni. Ahogy az Astronet írja, egy francia amatőr csillagász, Honoré Flaugergues fedezte fel az üstököst, aminek 2 millió kilométer széles volt, 16 millió kilométer hosszú csóvája pedig kilencven foknál hosszabban húzódott keresztül az égen.

A felfedezés maga még tavasszal történt egyébként. Érdekesség, hogy körülbelül 260 napig volt szabad szemmel látható a kométa. Ez rekord volt, írja az Astrocoins, amit a Hale-Bopp 1997-es feltűnéséig meg is tartott. Úgy hírlik, Tolsztoj is erről az üstökösről írt a Háború és békében egyébként. Szóval minden szempontból különleges volt 1811, a tátiaknak pedig még annál is különlegesebb.

A matató ménkű lecsapott

1811. június 11-ét írták, amikor nagy zivatar csapott le Tátra. Ahogy mostanában, úgy akkor is felbecsülték a károkat. Ezért érkezett a településre a már említett Wargha László járási főszolgabíró és esküdtje. Érdekesség, hogy bár magában a fogadóban nem, csak a környező házakban esett jelentősebb anyagi kártétel, mégis elsősorban a villám fogadóbeli garázdálkodását sorolja el, bizonyítja a hivatalos személy nem ok nélküli ámulatát, írja a főlevéltáros, aki szerint a korabeli beszámoló ízes magyarsága, latinos mondatszerkesztése, a maitól eltérő szóhasználata az elbeszélt tragikus esemény dacára is képes mosolyt csalogatni az olvasó arcára. Lássuk hát, mi is történt az akkor 600 lelkes, németajkú faluban és az uradalmi vendégfogadóban (amely a mai Bécsi úton állt), és mi is volt az a bizonyos matató ménkű!

A nagy vihar és villámlás Nyergesújfalun két tehenet ütött agyon, majd Táton kezdett tombolni az időjárás. A vendégfogadó kéményének tetejét a ménkű lecsapta, annak falát két helyen kilyukasztotta, és tüzet is okozott a padláson. Ezt el is oltották, így le nem égett az épület, a ménkű azonban nem ment sehova, viszont emberéletet követelt, és további károkat okozott. Lássuk, hogy is írt erről Wargha anno (betűhíven közölve a korabeli beszámolót – a szerk.):

„Ezen Menkő Ütés le jövén a konyhába, az ottan lévő Személyeket, Egy pillantásba le tsapta, és Ugyan: a Kelnert, aki az Udvar felé lévő ajtón ki akart menni, az ajtó ragasztóhoz támasztotta, aki otan állot mind addig, méglen a Vendégfogadósné kijövén a Szobábul, és ötett holtnak lenni gondolván állásábul mingyárt az ajtóban a földre nem fektette.

Bizonyos Keczler János nevezetű, és Austriábul születet Hausknechtet pedig, aki Esztergombul az volt Vörösvári Vendégfogadós Gazdájátul Szalmáért küldetvén éppen akkor érkezet oda, és az konyhában lévő három szolgálóval az Utcza felé lévő ablaknál álván Cseresnyét evet, úgy agyon ütötte, hogy az Orvosi meg vizsgálás után, mellyet Prokopius orvos Úr vitt végben más nap el is temettetet; hasonlóképpen mind a három szolgálót az földre ütötte”.

A ménkű mindemellett a gerendát is megrongálta, a falból malterdaranokat szakított ki, kiütötte az ablakrámát, majd „a Szobában ment”, ahol a dajka éppen az ablaknál ült egy kisgyermekkel. Érdekes, hogy ők sértetlenül megúszták a dolgot, míg egy szintén velük lévő, 8-9 éves gyerek lábáról a csizmát leszaggatta. Mindemellett képek üvegeit is összetörte, a szobában pedig „számtalan lyukokat, és karmolásokat tett, mellyeket az másik Szobában is, de nem oly láczatossan folytatta, végtére el tűnt”. Három közeli épület, két ház és egy istálló is kigyulladt mindeközben, az egyiket lényegében nem lehetett eloltani.

Gömbvillám lehetett a ménkű

Kántor Klára főlevéltáros szerint a matató ménkű gömbvillám lehetett, bár az 1811-es jegyzőkönyvben nem említik meg a villám alakját, színét, szagát, melyek gyakori ismérvei a gömbvillámnak. Ugyanakkor több jel is utal arra, hogy mégiscsak gömbvillám volt: az, hogy a padlásról a kéményen át ereszkedetett le az épületben, a „hosszas ide-oda mászkálás és karmolások a helyiségekben és azok között, a padlástüzet eloltó Hausknecht megölése, a dajka és a gyermekek életének megkímélése az apróra szabdalt kiscsizma ellenére, a Pratsókék kigyulladt házának olthatatlansága stb. mind olyan jelenség, mely más, régi gömbvillám-leírásokban is szerepel”.

A teljes jegyzőkönyv elolvasható a levéltár oldalán.