Kassai Viktor nyomdokain lépked előre az ifjú tokodi sípmester

Az elmúlt hétvégén rendezett NBIII-as Gyirmót FC Győr II. - Szombathelyi MÁV Haladás (a hazaiak nyertek 3-0-ra) mérkőzés játékvezetője az esztergomi születésű, de gyerekkora óta Tokodon élő ifjú bíró, Linn Kevin volt. A fiatalembernek több évnyi tanulás és munka után adatott meg, hogy bemutatkozhasson a nemzeti bajnokság harmadik ligájában, tehát a profik között. A vele készült beszélgetésből kiderül, miért fejezte be idejekorán a labdarúgást, mi a különbség egy megyei és egy NB-s mérkőzés között, de azt is megtudtuk tőle, hogy kikkel beszélt a bemutatkozása előtt, kik látták el jó tanácsokkal.

— Először is szeretnék gratulálni a bemutatkozásához. Hogyan élte meg a mérkőzést, mennyivel volt másabb mint a korábbiak?
— Köszönöm szépen. A megyei bajnoksághoz képest sokkal gyorsabb volt a játék, ezt egy kicsit nehéz volt megszokni, de nagyjából 15-20 perc után a kezdeti drukk elmúlt és a dinamikai különbséget is megszoktam, és innentől már tudtam élvezni a mérkőzést végig.

— Nagyon nagy a különbség a két osztály között bírói szemszögből? Illetve hogyan fogadták a játékosok, hogy egy ilyen fiatal sporttárs vezeti a találkozójukat?
— Annyira nem nagy a különbség, inkább a játék gyorsaságában tér el a két osztály. Ami még szembetűnő, hogy sokkal fegyelmezettebbek a játékosok. Tekintve, hogy mind a két együttes akadémiai, fiatal csapat, így szerencsére gyorsan elfogadtak, amihez az is hozzájárult, hogy az első döntéseim jók voltak. Sportszerű mérkőzés volt, mind a két csapat játszani akart. Sárga lapot is csak hármat kellett kiosztani, de azokat is már csak azért, mert a végére elfáradtak a játékosok, aminek következtében becsúszott pár elkésett, durvább belépő, ezekért ki kellett osztanom a figyelmeztetéseket.

Játékvezető társaihoz képest gyorsan lehetőséget kapott

— A mérkőzés után értékelte valaki a ténykedését, akár a szövetségtől?
— Az országos szövetség ellenőre kint volt, vele beszélgettem az öltözőben a meccs után. Gratulált a debütálásomhoz, ezen kívül ellátott néhány jó tanáccsal a későbbiekre, illetve elmondta, hogy mely területeken lehet még apróbb változtatásokat eszközölni, de ezek majd a rutinnal párhuzamosan is érkezni fognak.

— Esetleg azt már lehet tudni, hogy akár még ebben a szezonban vezethet-e a harmadik ligában mérkőzést?
— Én most az Alapfokú Játékvezetői Akadémián leszek edzőtáborban, innen szokták felvinni a nemzeti bajnokságokba a játékvezetőket. Van akinek fél év, másnak egy év, de olyan is akad, akinek két év kell ahhoz, hogy kapjon egy NBIII-as mérkőzést. Én ezen az akadémián március óta vagyok, így nekem elég gyorsan összejött. Tehát ez a mérkőzés még nem jelenti azt, hogy már automatikusan mindig a harmadosztályban vezetek majd, ehhez még sokat kel dolgozni. A következő mérkőzés, amit tudok, az egy megyei első osztályú meccs lesz, ahová az országos bizottság ellenőrt is küld. Az utolsó szezonbeli fordulóról pedig még nincsen tudomásom, ugye azt tudni kell, hogy a bírói küldést mi is csak az adott mérkőzés előtti csütörtökön tudjuk meg minden alkalommal.

— Elég fiatalon, mindössze 16 évesen hagyta abba az aktív labdarúgást. Sérülés miatt akasztotta szögre a stoplist, vagy már ekkor is inkább a játékvezetés érdekelte?
— Igen, a dorogi utánpótlásban fociztam, ekkor a felnőtt csapat az NBII-ben játszott. Nem éreztem azt, hogy labdarúgóként el tudnék jutni komolyabb szintig, ezért úgy döntöttem, hogy a tanulmányaimra koncentrálok inkább. Azért a heti három-négy edzés, plusz a hétvégi mérkőzés sok időt elvesz az ember életéből, ezért ezt inkább az iskola javára fordítottam. Amikor felhagytam a focival, akkor még egyáltalán nem gondolkoztam a játékvezetésben. Az egyik barátom hozzám hasonlóan korán abbahagyta a labdarúgást, de ő egyből bele is fogott a bírói tanfolyamba, és ő tanácsolta nekem, hogy próbáljam ki. Ez 2018 elején volt, akkor voltam 17 esztendős.

Kapcsolat Erős Gáborral és Kassai Viktorral

— A fiatal kora ellenére viszonylag magas szinten is belekóstolhatott a játékvezetésbe. Ez mennyire lehet előny, vagy adott esetben hátrány?
— Megvannak természetesen az előnyei és a hátrányai ugyanúgy. A játékosokkal kicsit nehezebb elfogadtatnia magát egy fiatal bírónak, ez mindenképpen hátrány lehet. Viszont az már előny, hogy sokkal több időm van, nem kell gyorsan szinteket ugrálni, mindegyik szinten meg tudom szerezni a kellő tapasztalatokat. Így pedig még mindig időben tudok feljebb kerülni.

— Több, országosan, vagy nemzetközileg elismert játékvezetőt is adott a vármegye korábban. Kassai Viktor és Erős Gábor nevét talán nem kell bemutatni a futballt szeretőknek. Esetleg velük tartja a kapcsolatot?
— Mindkettejükkel beszéltem a mérkőzés előtt. Ugye Erős Gábor a Komárom-Esztergom Vármegyei Játékvezetői Bizottság elnöke, vele egyébként is viszonylag sűrűbben beszélek, az elsők között volt, akinek elújságoltam a nagy hírt, hogy mérkőzést kaptam az NBIII-ban. Kassai Viktorral is beszéltem a találkozó előtt, ő is ellátott engem tanácsokkal. Egyébként nekem Kronavetter János a mentorom, vele szoktam mindig felkészülni a mérkőzésekre, ő ki is jött a meccsre, hogy személyesen nézzen meg.

— Az előbb említett sikeres sípmesterek pályafutása mekkora példát állít egy ifjú, feltörekvő játékvezető elé?
— A velem hasonló korú játékvezetők szerintem mindannyian követendő példaként tekintenek rájuk, nem csak itt a vármegyében, de szerintem az ország más régióiban is. Kassai Viktorra természetesen kiemelt módon, hiszen a világ legjobb játékvezetőjének lenni egy adott évben olyan komoly szakmai elismerés, amire egész életében büszke lehet az ember. Ezt csak nagyon kevesen mondhatják el magukról. Amikor elkezdtem, akkor az volt az elsődleges cél, hogy a megyei első osztályba eljussak. Úgy éreztem, hogy ez a szint még labdarúgóként is meglehetett volna. Időközben azért változtak a célok, a mostani tervem az, hogy az NBIII-as keretbe be tudjak kerülni. Ezután természetesen minél magasabbra szeretnék jutni, a nagy álom pedig a FIFA kerettagság.