98 éve született Dorogon Grosics Gyula, az Aranycsapat Fekete Párduca

Grosics Gyula 1926. február 4-én született Dorogon, 1941-ben szülőfaluja sportcsapatában, a Dorogi AC-ben kezdte el pályafutását. Tehetségére hamar felfigyeltek, hiszen 19 évesen bemutatkozhatott az élvonalbeli pontvadászatban. A Puskás Intézet az évforduló kapcsán felidézte, hogy első meccse 1945. október 21-én a Budafok ellen volt, melyen csapatával hazai környezetben 3:2-re diadalmaskodtak.

A Fekete Párduc az 1945–1946-os idényben 31 mérkőzésen védte a dorogi kaput, a következő bajnokságban – ami az utolsó volt számára Dorogon – 30 alkalommal jutott szerephez. Ebben a szezonban későbbi jó barátjával és válogatottbeli csapattársával, a dombóvári születésű Buzánszky Jenővel is együtt játszhatott, utóbbi legenda egyébként 1947-1960 között viselte a dorogi címeres mezt.

A Puskás Intézet részletezi, hogy a kiváló kapus 1947-ben igazolt a fővárosi MATEOSz MSE-hez, majd három évvel később a Budapesti Honvédhoz került, ahol Puskás Ferencékkel játszott együtt és háromszor nyerték meg az NB I-et. Mindeközben 1949-ben „disszidálási szándék” vádjával őrizetbe vette az ÁVH és egy év kényszerpihenőre küldték, vagyis 12 hónapon keresztül nem lehetett tagja a nemzeti tizenegynek. 1955-ben aztán a kommunista államhatalom ÁVÓ-s felügyelet alá helyezte Grosics Gyulát, eltiltották a labdarúgástól, valamint a Budapest Honvédtól Tatabányára kellett igazolnia. Érdekesség, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után ő is csatlakozott a Budapest Honvéd gárdájához, s részt vett a letiltott dél-amerikai túrán.

Miután a hálóőr hazaért a kalandról, kényszerűségből Tatabányán játszott, 1956-1962 között szerepelt a megyeszékhely alakulatában. Ezután szeretett volna a Ferencvároshoz szerződni, de az államhatalom meghiúsította a transzfert, így végül szögre akasztotta a cipőjét. Ám az álom később mégis megvalósulhatott, hisz 82. születésnapján „leigazolta” őt a Fradi, a Ferencváros–Sheffield United barátságos mérkőzésen a kezdőcsapatban szavaztak neki bizalmat. Az Albert Stadion közönsége minden bizonnyal máig kellemes emlékeket őriz a találkozóról. A szurkolók a lelátón külön molinóval köszöntötték a legendát.

A kezdőrúgás után hamar Grosicshoz került a labda, aki dekázott kettőt, majd továbbpasszolta a játékszert. A Sport 1 televízió felvételéről kiderül, hogy akkori csapattársai közül elsőként Lipcsei Péter, majd Dragóner Attila és Mátyus János köszönték meg a segítségét, végül a hálóőr átadta helyét Holczer Ádámnak.

Grosics a válogatottban 1947-1962 között 86 alkalommal kapott lehetőséget. Igen fiatalon, 21 éves korában debütált egy Albánia elleni találkozón, a nemzeti tizeneggyel 1947-ben Balkán kupát, öt évvel később olimpiát, 1953-ban Európa-kupát nyert. Oszlopos tagja volt az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerző Aranycsapatnak is. A Fekete Párduc egyébként három egymást követő világbajnokságon (1954, 1958 és 1962) védett.

Visszavonulását követően sem szakadt el a futball világától, edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, és a Központi Sport Iskolában is. Külföldön a kuvaiti szövetségnél edzői, illetve szakfelügyelői pozícióban is számítottak rá. Kevesen tudják, de Grosics Gyula 2007-ben a szakmai tanácsadó testület tagjaként részt vett a hosszú évek óta NB I-ben szereplő Puskás Akadémia megalapításában. 2014. június 13-án 88 évesen hunyt el Budapesten, emlékét máig nem feledik, a hagyatékát pedig a Puskás Intézet gondozza.