Black Hole a Vértesben: még a tapasztalt ultrafutónő is eltűnt ebben a fekete lyukban

Sem idő-, sem irány-, sem távmérő eszközt nem vihetett magával az, aki a Black Hole Runra nevezve ott toporgott a verseny rajtjában április 1-jén, szombaton. A futók, köztük Lubics Szilvia ultrafutó, nem tudták előre, merre fognak futni. Ahogyan azt sem, milyen szintemelkedést kell majd leküzdeniük. De arról is legfeljebb sejtésük lehetett, hogy pontosan milyen távot kell megtenniük, hogy Várgesztesre visszatérve, immáron a célban nyakukba vehessék a befutóérmet. A szervezők, Márkus Öcsivel az élen a legnagyobb titokban tartották – és tartják ma is – a részleteket.

Ez a Black Hole egy igazi fekete lyuk volt. Nem babazsúr, hanem a verseny, ahol a futó meglátta a fekete 50 árnyalatát és megismerhette önmagát. Ezen a versenyen nem voltak kísérők, sem segítők, sem támpontok. Csak egy táv. Jobban mondva kettő. Egy „épphogycsak” ultra, meg egy száz feletti.

Az indulók nem vihettek magukkal mobiltelefont, órát, sem saját frissítést. Csak azt, amit a rajtban és a frissítőpontokon kaptak. A Black Hole Runon minden futó egyenlő volt. 

De hogy mi történt azon az április 1-jei napon a Vértes lankáin, no meg a hosszabb távot futókkal kicsit a Gerecsében, azt csak a célbaértek beszámolóiból próbálhatjuk meg rekonstruálni. Például Lubics Szilvia Facebook-bejegyzéséből, aki a többiekhez hasonlóan nem tudta, csak futás közben, eszköztelenül próbálhatta megtippelgetni, milyen távra is nevezett.

Szilvi rutinos ultrafutóként elképesztően jól tippelt a 45 kilométerrel, hiszen csupán eggyel többet, 46-ot tett maga mögé a verseny útvonalán alig több, mint 4 és fél óra alatt. Az ez alatt szerzett élmény, úgy tűnik, maradandó volt. Az első hely pedig még Szilvinek is meglepetés.