Ezt kell tudni az agyödémáról, ami Suhajda Szilárdot is veszélyezteti

Mint arról mi is beszámoltunk: a feszült napok után magyar idő szerint csütörtök este jött a hír, hogy azonosították a Mount Everest megmászása közben eltűnt Suhajda Szilárdot, tudják, hol van, és hogy amikor látták, még életben volt, de fagyási sérüléseket szenvedett, és agyi ödéma jeleit mutatta. De mi is ez az agyi ödéma, valamint a hegyi betegség pontosan?

De még legelőször, érdemes tisztázni, mi is az az akklimatizáció, amit Suhajda is csinált az expedíció során. Az akklimatizáció az emberi szervezet alkalmazkodási folyamata a magashegyek oxigénhiányos környezetéhez. Ha már 2500 méter tengerszint feletti magasságba szeretne menni valaki, akkor érdemes akklimatizálódni. Akkor tekinthető valaki "akklimatizálódottnak" ha hosszabb időt – tipikusan 1 vagy 2 éjszakát – eltöltött az adott magasságban.

Efelett a magasság felett ugyanis már keletkeznek a hegyi betegségek (más néven magaslati betegségek), amiket a magaslati levegő alacsony oxigénszintje okoz, melyhez a szervezet már nem tud megfelelően alkalmazkodni. A tünetek általában a tengerszint felett 2500 méterrel kezdenek jelentkezni, a magasság emelkedésével párhuzamosan pedig súlyosbodnak a tünetek. Tüdő-, szív- és keringési betegség fennállása esetén nagyobb a hegyi betegség kialakulásának kockázata. Amennyiben az érintett személy nem kap megfelelő segítséget, a hegyi betegség akár halálos kimenetelű is lehet.

Nem véletlen, hogy a 8000 méter körüli és feletti magasságot a hegymászók már csak úgy nevezik: halálzóna. Ehhez az emberi szervezet nem képes már alkalmazkodni: a test gyorsabban éli fel oxigéntartalékait, mint ahogyan azt a levegőből pótolni tudja. Kiegészítő oxigénforrás nélküli nem lehet huzamosabb ideig ilyen magasságban tartózkodni, mert hamar eszméletvesztés, végül pedig halál alakul ki.

A magashegyi agyödéma az agyi víztartalom kóros megemelkedését jelenti az agyszövetben. A kóros vízszaporulat az idegsejtek duzzadása miatt jön létre, és bármely életkorban előfordulhat. Ahogy az Egészségkalauz írja, ennek tünetei közé sorolhatjuk a mozgáskoordinációs zavart, a mozgásnehezítettséget, tudatzavart, hallucinációkat, végül pedig akár kóma is felléphet. Az azonnali leereszkedés a legjobb gyógymód erre a grossglockner.hu szerint.

Ez a legsürgősebb tennivaló, ami nem várhat sokáig.  Az érintettet le kell szállítani 1000 méter alá, de segíthet a túlnyomásos oxigénsátor is. Az ebben szenvedő ember általában így túléli, ha elég hamar és eléggé alacsonyra szállítják, és általában teljesen helyrejön. A tántorgó mozgás akár az ereszkedést követően napokig is megmaradhat.

A Webbeteg szerint ennek a megelőzésének a legfontosabb eleme az akklimatizáció mellett a jó felkészülés: a fokozatos emelkedés, a jó általános fizikai állapot, a szervezetre káros hatások kerülése. Megelőzésként lehet alkalmazni továbbá az acetazolamide nevű vízhajtót, mivel csökkenti a tüdő és/vagy agyödéma kialakulását, vagy a dexamethasone nevű szteroidot.

Az egeszsegvonal.gov.hu szerint az agyödéma várható lefolyása függ az alapbetegségtől és attól, hogy idejében sikerül-e megszüntetni a kiváltó okot, illetve hogy károsodnak-e az idegsejtek. Az agyödéma szövődményeként, a sérülés kiterjedtségétől függően maradandó károsodások keletkezhetnek például a mozgás, érzékelés, beszéd, látás és hallás terén.  Kialakulhat arcidegbénulás, eszméletvesztés, agylágyulás, valamint kóma és akár halál is bekövetkezhet.

A hidegben és az erős, gyakran orkánerejű szélben könnyű kihűlni, de a fagyás is komoly és reális veszély – írja a Házipatika. Fagyási sérülésről akkor beszélünk, amikor a hideg hatására szövetroncsolódás következik be. Elsősorban a test azon részei veszélyeztetettek, amelyek a hideg ellen nem kellően védettek, s így könnyen túlhűlnek. Különösen az orr, fül, illetve az ujjak érintettek. A tünetek sok tekintetben hasonlóak az égési sérülések tüneteihez. Súlyossága függ a sérülést okozó hőmérséklettől, valamint attól, mennyi ideig hatott a hideg az érintett szövetekre. A fagyásnak több fokozata van, aszerint, hogy csak a bőr felszínét vagy a bőr mélyebb rétegeit, esetleg a bőr alatti réteget is érinti, vagy pedig, a legsúlyosabb formában, szó szerint "csontig hatol", a szövetek mélyen az izomban a csontokig elhalnak.