Fél óra a sötétben: láthatatlan kóstolót tartottak a Keriben (Fotók)

A technikum és szakképző iskola termében a hatalmas asztalt több tucatnyian ülték körbe. Mindannyian szemkötőt viseltek. Kivéve egy fiatalembert.
Galambos Krisztián a KEM CSEÖH tapasztalati szakértője, aki látássérültként segíti már évek óta az oktatási intézmények tanulóinak szemléletformálását, érzékenyítését.

Szemkötőben ízleltek

A szervezők kedvesen invitáltak az asztalhoz, aztán megkaptam a szemkötőt. Nagy volt a hangzavar, közben lázasan kezdtük tapogatni az asztalokat. Hozták a levest. Kanalak csilingeltek a csészékben, s közben szürcsölgetés és egyelőre nem csituló zsivaj hallatszott. Rendkívül zavaró volt a sokféle hang. A leveses csészét is nehezen leltem.

Közben Krisztián sok hasznos információt megosztott a résztvevőkkel. Például azt is, hogy látássérültként is érzi, ha az ügyintéző nem neki magyaráz, hanem a kísérőjének. Az étkezéssel kapcsolatos nehézségekről is beszélt: lassú mozdulatokkal, óvatosan lehet kitapintani, hogy miként helyezkednek el az asztalon az evőeszközök, a pohár. Ám a tányéron elhelyezett étel felfedezése sem egyszerű.

Fél óra a sötétségben

A levest még sikerült normális keretek között elfogyasztanom, de a rántott húst, a krumplit és a kistányérban kihelyezett savanyúságot már nem. Az uborkákat egészben tömködtem a számba, s a húst sem sikerült elvágnom. Néha hatalmas szeletekkel kellett megbirkóznom. A tányérom tartalmának egy része a terítőn landolt. Fél órán keresztül vett körbe a sötétség, mégis rendkívül elfáradtam. Krisztián elmondta azt is, hogy amikor a látásunkat kizárjuk, sokkal jobban figyelünk a hangokra, illatokra, mozgásokra. Ezek értelmezése azonban nagyon sok energiát köt le.

– Ha sétálni megyek, mindig nagyon elfáradok – mondta. – Még akkor sem tudok lazítani közlekedés közben, ha a fehér bottal a megszokott úton haladok. Az évszakok mellett egy-egy ideiglenes felújítás is nehézséget okozhat. Látóként ezek szinte fel sem tűnnek, hiszen, ha bárki elé tesznek egy téglát, csak átlépik. Nekünk ez nem ilyen egyszerű.

Az intézmények akadálymentesítése kapcsán kiemelte: sokat javult a helyzet, ám ha a látássérülteket segítő jelzéseket eltakarják, ez jelentősen megnehezítheti a helyzetüket. Az ügyintézők között is vannak még olyanok, akik nem tudják, miként álljanak ahhoz, ha valaki nem leli a rublikát, ahol alá kell írnia a nevét.

– Nekem mindent sokkal tudatosabban kell intéznem. A hétköznapi tevékenységek is komoly felkészültséget igényelnek. Például az öltözés. A ruháimat telefonos segítséggel rendezem sorba színek és anyag alapján. Hozzátette: a látássérültnek azt a kezét, ahol a fehér bot van sosem szabad megfogni.
Mindig hasznos, ha a segítségnyújtás előtt megkérdezik, miben segíthetnek?

– Mindenki szeret egyedül megbirkózni a hétköznapi feladatokkal. Még akkor is, ha a közlekedés vagy egy hétköznapi ügyintézés is komoly kihívást jelent – tette hozzá Galambos Krisztián.