Óriási veszélyt rejt a vízimadarak etetése: az állatokra és a vízre is káros

A madarak etetése a mai napig tömegesen sodorja veszélybe és betegíti meg az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. A madarak védelmében alapított MME nemrégiben kiadott közleményében arra kérte a víz mellett sétálókat, strandolókat, kirándulókat és nyaralókat, hogy sehol és semmivel ne etessék a vízimadarakat. Azt írták: tapasztalataik alapján az alapvetően jószándékú emberek sok esetben nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése felesleges, különösen nyáron, amikor minden esetben találnak maguknak táplálékot.

A tájékoztatóban olvasható: a vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus, téli etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük az énekesmadarakéval szemben nem hasznos, mert megbetegíti a madarakat, szennyezi a környezetet, rontja a víz minőségét. Ezeken túl a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, később ezek a madarak fagynak jégbe télen.

A fagyok beköszöntével ugyanis a madárlétszám a vonulásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő, ami tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását. Az etetőhelyek közelében aztán évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

– A jelenség főleg a nagyobb tavaknál jellemző. Az azokban úszkáló tőkés récék és bütykös hattyúk sajnos réges-régen hozzászoktak ahhoz, hogy a parton lévő emberek megközelítésével étekhez juthatnak. Megfordítva a folyamatot, az emberek fejében is az játszódik le ilyenkor, hogy „szegény állat biztosan éhezik”. Ne felejtsük el: egy vadon élő állat viselkedését változtatjuk meg ezzel. Öngerjesztő folyamatként hosszú lefolyású negatív következményei is lehetnek a dolognak, hiszen az egyoldalú táplálkozás miatt vitaminhiány léphet fel, a repüléskényszer elvesztése miatt pedig az újonnan születendő fiókák akár röpképtelenné is válhatnak, a nem használt szárnyaik elcsökevényesedhetnek.

Az úgynevezett angyalszárny betegség hatására nem fejlődik ki rendesen az izom és a tollazat, emellett belsőszervi problémák is felléphetnek.

– Ha valaki feltétlenül érez magában tenni akarást a madarak és a természetvédelem ügyében, azt javaslom, keresse fel a lakóhelyéhez legközelebb található MME helyi csoportot. Annál is inkább, hiszen a mostani hetekben több madárvédelmi tevékenységet lehet végezni. A nagy melegben itatók telepítésére és odúk kihelyezésére nyílik lehetőség az önkéntesek számára, emellett a fecskefészkek, illetve a madaraknak otthont adó fák és bokrok védelméért is tehetnek – fűzte hozzá a szakértő.

Csak bajt okozunk

A növényevő vízimadarak táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyéb lágy szárú növény képezi, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt. Ha mégsem, a madarak nem telepednek meg ott, vagy elvonulnak onnan. Az etetés egyéb veszélyeket is tartogat: növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt, hiszen a rendszeres mesterséges élelem az önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz. Így elősegítheti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot. Nem utolsósorban szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő elmocsarasodást, emellett helyi patkányinváziót generál. Ahol mégis rendszeres az etetés, ott a madarak társadalmi megítélésének romlása jellemző, illetve az ember-madár konfliktushelyzetek, valamint a fajok közötti hibridizáció növekedése figyelhető meg – írja az mme.hu.