A tatabányai utánpótlás vízipólósok bizonyították, hogy az ország elitjébe tartoznak

Hosszú ideje nem teljesítettek ilyen jól a tatabányai korcsoportos vízilabdacsapatok. Az utánpótlás-korosztályban így lehetőség nyílt arra, hogy a legmagasabb osztályba kerüljenek, amennyiben sikerrel veszik az osztályozót. 

Az ifjúságiak bronzérmét Gebauer Lajos edző értékelte, aki elmondta, hogy a gárda erőn felül teljesített, mégpedig úgy, hogy hat elsőéves ifista szerepelt az együttesben. 
– A tavaszi szezonban sajnos volt olyan időszak, hogy ez a kis létszám sem állt rendelkezésre – mondta a szakvezető. – A sérülések és betegségek ellenére a húsz csapatból a harmadik helyet szerezték meg a fiúk. Szenczi Dániel 100 góljával nagyon sokat tett az eredményességünkért, Szabó András pedig a sok bravúros védéseivel segítette a Tatabányát. 

Kiss Szabolcs serdülőcsapata a bajnokság előtt azt a minimális célt határozta meg, hogy a pontvadászat végére kvalifikációs pozíciót érjen el a társaság. 
– Tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy mit miért teszünk és hogy dolgozunk a közös sikerért – emelte ki Szabolcs. – Az év jelentős részében a pandémia rányomta a bélyegét a működésünkre, de a legnehezebb időszakban is a maximumot nyújtották a fiúk. A felelősség mindig az edzőé, a siker pedig a játékosoké. De a kudarcokat tanulásra használtuk fel, teszem hozzá, kudarcokban kevés részünk volt. A bajnoki címről mindaddig nem beszéltünk, amíg nem kaptam vissza azt a teljesítményt, amire nap mint nap készültünk. 

Csendben, szó nélkül dolgoztunk, majd a hétvégi „vizsgák” alkalmával rendszerint győztesen hagytuk el a medencét. 

Jó volt látni, hogy készülnek ellenünk, ám a rangadók után mi tudtunk mosolyogni. Éreztük, hogy ez meg lehet, majd a tavaszhoz közeledve ki is mondtuk magunk között, hogy ezt megcsináljuk, meg fogjuk nyerni a bajnokságot. Rengeteget kaptam a fiúktól, több játékosom is kimagasló képességű és munkabírású, nagyszerű versenyző típus. Megcsináltuk, bajnokok lettünk egy döntetlen és egy vereség mellett 21 győzelemmel. Emellett amolyan bónuszként veretlenül szereztük meg a dunántúli serdülőbajnokság első helyezését is. Nem szeretem a kiemeléseket, hisz ez csapatjáték, ahol csak együtt, egymásért küzdve érhetjük el a sikert. 

Az egész csapat kimagaslót nyújtott egész évben, de két fiatalembert mégis külön megemlítenék. Kapusunk, Borbély Sándor megfelelt a mondásnak, miszerint: végy egy jó kapust. Nem véletlen, hogy korosztályos válogatott edzők is felfigyeltek rá és a tanulás mellett elhivatottan készül a jövőre. Hiszek benne, hogy fog ő még a világ legerősebb felnőttbajnokságában is szerepelni. 

Addig is a 2006-os születésűek válogatott edzőtáborában készül, hogy kivívja helyét a világbajnokságra utazó keretbe. A másik fiú, akit szeretnék külön is dicsérni, Schatz László, aki vérbeli támadó, lételeme a gól. A vagányság, csibészség és technikai tudás mellett szívesen improvizál. Megértette, miről szól ez a sport, szép jövő előtt áll a vízilabdában és a tanulásban is. 

A gyermek korosztályban Kővári Zoltán irányította a pólóspalánták felkészülését. A gyerekcsapat nagy fölénnyel, az egész szezonra jellemző magabiztos játékkal nyerte meg az A/2-es országos pontvadászatot, valamint a dunántúli bajnokságot is. 

– A csapatom minden tagját dicséret illeti – fogalmazott a vezetőedző. – A fiúk példaértékűen edzettek a teljes szezonban, öröm volt velük dolgozni. Maximálisan elégedett vagyok a teljesítményükkel, a hozzáállásukkal, valamint az elért eredményekkel. Csapatunkból kiemelkedő munkájáért különdíjban részesült Várnagy Petúr és Szenczi Flórián. Petúr csapatkapitányként mindkét bajnokság gólkirályi címét elnyerte, Flórián pedig gólerős támadójátéka mellett a védekezésben is jeleskedett. Két tanítványom a szezonbeli teljesítményével bekerült az országos korosztályos válogatott keretbe is.