Megható régi fotókon az együtt ünneplő Szepesi György és Grosics Gyula

Február 5-én lett volna 100 éves Szepesi György, az aranycsapat tizenkettedik tagja. A legendás riporter az 1945-ös magyar–osztrák labdarúgó mérkőzésen állt először mikrofonjával a pálya szélén. Gyuri bácsi riporteri munkája végigkísérte a tatabányai kapuslegenda Grosics Gyula és Puskás Ferenc pályafutását is.

Köszönetet mondok a sorsnak, hogy akkor, 1945. augusztus 20-án megkaptam a lehetőséget, és közvetíthettem életem első válogatott találkozóját

– emlékezett vissza 2005-ben Szepesi György a kezdetekre egy magyar-argentin mérkőzésen, ahol 60 év után még mindig elámította a hallgatókat. 

Puskás Öcsivel együtt debütáltunk, ő góllal tette le névjegyét a válogatottban, én pedig, ahogy az idő bizonyította, megfeleltem.

A magyarok kedvenc sportriporterének szíve a labdarúgásért dobogott, azonban nem csak a focihoz, szinten minden sporthoz értett. Más sportágak is nagyon örömteli és felejthetetlen pillanatokat okoztak neki, kommentálása pedig a magyarok számára - idézte fel a Ripost.

Való igaz, hogy a szívem a fociért dobog – ismerte el Szepesi. – De, ahogy egykoron a nagy nevettető, Kazal László is mondta: Nyugi, Dagi, nyugi, nem csak foci van a világon, nos én is figyelemmel kísértem szinte valamennyi sportág történéseit. Még asztalteniszt is közvetítettem. Az első budapesti Európa-bajnokságon kiabáltam a mikrofonba, hogy aranyérmes Berczik Zoltán! De, amire szintén nagyon büszke vagyok, hogy 78 évesen Sydney-ben, egy számomra „ismeretlen” sportágban, lövészetben, a felejthetetlen Igaly Diána olimpiai bronzérmét mondhattam el Magyarországnak.

A legendás riporter 90. születésnapján Grosics Gyula is tiszteletét tette, ahogy arról a 24 Óra 2012. március 10-i számában is beszámolt. Olyan nagy nevek ültek egy ünnepi asztalhoz a Magyar Labdarúgó-szövetség székházának egyik termében, mint Várhidi Pál, Sándor Károly, Egervári Sándor, Vándor Kálmán és Garami József.

Szepesi György Grosics Gyuláról is szép emlékeket idézett fel 90. születésnapján. A legendás riporter ott volt a fekete párduc első válogatott meccsén 1947-ben, és az utolsón is, 1962-ben.

A jugoszlávok elleni barátságos találkozón. A Népstadionban, tudják, akkor még így hívták a Puskás Stadiont, pár percet játszott. Utána könnyezve jött a mikrofonom elé, hogy eljött a búcsú ideje. Örökké imádni fogom!

A tatabányai fekete párduc 86. születésnapjára abban a megtiszteltetésben részesült, hogy róla szobrot is készítettek Gyulán. Ezzel kapcsolatban Szepesi úgy fogalmazott, hogy a vetődésnél jobb „testhelyzetet” nem tudna elképzelni, ha már szoborba öntik Gyuszit, ahogy a sportkommentátor azóta az első, 1947-es meccs óta hívta őt.