Legendás olimpikonok vallottak arról, hogy Tata örökre a szívükben él

Ahogyan arról már beszámoltunk, tavaly ünnepelte megnyitásának 70. évfordulóját a Tatai Edzőtábor. Ebből az alkalomból a helyi önkormányzat decemberben ünnepséget szervezett a Pálma Rendezvényházban, amelyen többek között egykori olimpikonok és táborvezetők is megosztották itteni élményeiket a hallgatósággal.

Dr. Kamuti Jenő, világbajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes tőrvívó imádott itt lenni.

– A fél életemet itt töltöttem, nagyon jól éreztem magam, csodálatosak voltak a körülmények és a vendéglátás. Itt mindent megtaláltam, amire szükségem volt a sportoláshoz vagy a tanuláshoz, hiszen minden egy helyen volt. Ha csendre vágytam, félre tudtam vonulni, de kórház is volt a közelben, ahol a szakmai gyakorlatomat el tudtam végezni. Az itt dolgozók személyisége, munkája is része lett a sikereinknek.

Az ötszörös olimpikon nem csak erre emlékszik.

– 1968 augusztusában, a mexikóvárosi olimpia előtt leutazott hozzánk Kádár János. Minden olimpikonnak meg kellett jelennie a táborban, azoknak is, akik nem Tatán laktak. Nem volt egyértelmű számunkra Kádár sporthoz való hozzáállása, nem tudtuk, miről lesz majd szó. Végül ekkor jelentette be, hogy a magyar hadsereg bevonul Csehszlovákiába. Persze az esetek többségében sokkal vidámabb volt itt az élet. Vagány társaság volt a vívóké, néha kilógtunk a táborból. Kulcsár Győzőnek például a müncheni olimpia előtt egy ilyen buli után eltört a lába, de mint orvos, megnyugtattam mindenkit, hogy ott lehet az olimpián. Ott is volt, nyert egy aranyat és egy bronzot... 

– Mi is kijártunk „szakmai gyakorlatra”. A szövetségi kapitányunk, Török Ferenc kemény volt, engedte ugyan a bulizást, de másnap teljesíteni kellett. Aki nem tudott, az könnyen kikerülhetett a csapatból. Évente mintegy 200 napot töltöttünk itt, bár a súlyemelőket így sem tudtuk lekörözni. Annak ellenére is örömmel jöttünk ide, hogy napi 5–7 edzést kellett teljesítenünk, hiszen ideálisak voltak az állapotok a felkészüléshez, és az itteni dolgozóktól is maximális segítséget kaptunk a munkánkhoz. Persze szórakozni is lehetett: minden hétfőn filmvetítés volt, emellett gyakran tarokkoztunk az edzőkkel, vagy éppen csapattársunk, Mizsér Attila gitározott nekünk – vette át a szót az olimpiai és hatszoros világbajnok öttusázó, Fábián László.

Az ünnepségen megjelent Fábián László egy másik korábbi csapattársa, Martinek János is.

– Nagy előnye volt az edzőtábornak, hogy itt mind az öt számot lehetett gyakorolni. A sport mellett azért a magánéletre is jutott idő, több pár is összejött az edzőtáborban, én is itt ismertem meg a feleségem – tudtuk meg a kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok sportolótól, akit nem csak az edzőtábor köt megyénkhez, hiszen rendszeresen szervez lovas- és öttusatáborokat Bábolnán és Tatán különböző korosztályok számára.

– Sikeresek a táboraink, szerencsére sok a jelentkező. Sokat kell dolgozni, megterhelő a munka, de mindegyik számot lehet gyakorolni. Legutóbb a víváson volt a hangsúly – árult el a kiváló öttusázó, aki kérdésünkre kitért arra is, hogy milyennek látja a sportág jelenlegi helyzetét.

– Az öttusa folyamatos változásban van, jövőre például másfél órára szeretnék leszűkíteni a versenyeket, a 2028-as olimpiára pedig kivennék a számok közül a lovaglást. Meglátjuk, mit hoz a jövő, bár én utóbbihoz csak annyit fűznék hozzá, hogy meg kell tanulni lovagolni... – hangsúlyozta a junior és a felnőtt férfiválogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedő Martinek.