A filmezés után jött a fotózás

Ahogy arról beszámoltunk, a tanulmányai miatt Tokyo-t és Gdansk-ot, valamint művészeti munka okán Portugáliát is megjárt fiatal művész az 53. kultúra hídőre volt a szomszédos Párkányban, illetve együtt dolgozott Mattia Mura olasz filmrendezővel a Reggeli a hídon című dokumentumfilm producereként is. A sorozat lényege a Hídőr programsorozat alapgondolatát tükrözte vissza. 

A film az M5 csatornán is látható volt 2022. februárjában, a produkcióról többek között ez olvasható az M5 ajánlójában: „A koncepció alapja egy beszélgetés helyzetének megteremtése volt. Erre két, egymást nem ismerő embert, egy párkányi és egy esztergomi lakost hívott meg, akik félúton találkoznak a Mária Valéria hídon. A film a két város: Esztergom és Párkány lakosain keresztül nyer betekintést a magyar kisebbség életébe, és fejtegeti az identitás kérdését.” 

Gocníková Barbara a filmet követően újra visszatért a Mária Valéria-hídhoz, illetve Párkány után most Esztergomba, ahol többféle művészeti műfajt felvonultató tárlatát láthatja a publikum. Az Overthink című, a Kaleidoszkóp Házban megrendezett tárlata vegyes technikájú összeállításánál egy képzőművészek által használt műhelyfolyamat megfordításával élt új munkáinál. Történetesen a festőknél, grafikusoknál ismert előfázis, a fotóvázlat került a fő helyre, melyhez rajzok, sőt szövegek kerültek fel a vízivárosi galéria falára. 

Az így különleges hangulatú kompozíciókról Gocníková Barbara elmondta: „Általában, amikor a konceptuális alkotásban megakadok, vagy csak túl komolyan veszem az életet, átállok a fényképezésre, elősegítve a mindennapi részletekre való koncentrálást. Azonban, amikor a képeimet látom, sokszor azonos mintákat találok, vagy akár a képek több éves különbségével összefüggéseket fedezek fel, így valami módon a tudatalattim működését tárhatom fel.” A vízivárosi alternatív művelődési házban látható kollekció valójában kettős hatást kelt. Egyrészt a hétköznapi beállítások, kompozíciók és néha hevenyészettnek is ható grafikai vázlatok, esetleges mondatokból álló mellékelt jegyzetek azt a hatást keltik egyrészt, hogy ez egy könnyen befogadható kiállítási anyag. A képeknek azonban van egy másik síkja, melyről a kiállítás mellé illesztett szövegben arról is írnak, hogy ez egy „helyspecifikus” installáció része, mely korábbi lisszaboni munkája hatására született, analóg és digitális technikákkal.