Lévai Ádám grafikái a könyvtár változatos világát tükrözik vissza

A kiállításra érkezőket Cserteg István, a könyvtár PR-munkatársa köszöntötte, majd Tari-Székely Karola kulturális szervező, könyvtáros faggatta a művészt.

– Nappal mindenkié vagyok, éjjel a magamé – mondta Lévai Ádám arra a kérdésre, miként illeszti be az alkotást a mindennapokba. A nappal ért negatív energiák elől a kissé hideg és sötét „műderembe” menekül, ahol méregteleníti magát – fogalmazott. Közben életre kelnek az alkotások.

Inspirációt kap az élet minden területéről. Ilyen lehet akár egy iskolai értekezlet, ahol a munkatársait is felvidító, támogató karikatúrák készülnek. A Népházban élete két legboldogabb évét töltötte – tette hozzá. A képzőművészeti főiskolai tanulmányok megkezdése előtt a dekoratőr műhelyben dolgozott. Sok kedves emlék köti ide, élete első cigarettájától, az óriási Lenin-portré készítéséig. Augusztusban kezdett dolgozni és készültek a bányásznapra. Hatalmas betűket kellett vagdosnia és elkészíteni egy két és fél méteres Lenin-portrét. Ez utóbbit az utolsó ecsetvonást követően azonnal belógatták a színpad fölé. Előtte volt az elnöki asztal az elvtársakkal.

– Az ünnepség alatt senki sem értette, miért kuncognak az emberek. Lenin szeme ugyanis kissé kancsal lett. Igen sok bocsánatkérő levelet kellett az ünnepség után megfogalmazni – emlékezett vissza Lévai Ádám.

A Vadkan és a Majom képében című művekről is beszélt. Elmondta: e két mű cáfolja azt a tézist, hogy az emberben ott rejtőzik egy állat. Azt mutatja be, hogy ez fordítva is létezhet, azaz az állatban ott van az ember. A finom ecsetfonásokkal és az erős tollrajzokkal jól elkülönülnek az emberi és állati vonások. Az előző Lawrence Norfolk: Vadkan képében című regényére utal, az utóbbi pedig Darwin elméletére.

A grafikák „beszélgetnek” a könyvekkel

Lévai Ádám grafikusművész a megnyitó előtt kérdésünkre elmondta: ezúttal nem tematikus kiállítást állított össze. A könyvtár különleges közegét, a szabdalt tereket figyelembe véve arra törekedett, hogy alkotásai elvegyüljenek, „beszélgessenek” a polcokon lévő színes borítójú könyvekkel, s így szóljanak a művészetkedvelő olvasóhoz. A könyvtár így válik egyfajta képtérré is egyben, ahol a változatos színű és formájú olvasnivalók között kiválóan érvényesülnek a grafikák. Mindkettő belső útra invitálja a látogatót. A művész kiemelte: képei is igazodnak a számtalan könyvben szereplő és ezerfelé ágazó gondolatfolyamokhoz. Huszonkét alkotást állított ki, amelyek között vannak történelmi tárgyúak, kicsit filozofikusabbak, de humoros alkotások is fellelhetőek. A csaknem két tucat grafika visszatükrözi a könyvtár változatos világát is, s a benne sétáló sokszínű embert elgondolkodtatja. Akár a két legfrissebb alkotása: a Vadkan és a Majom képében című.