35 év után tért vissza a Légió, Tatabánya pedig imádta őket

A tatabányai bányásznapon megérkezett a Légió a Május 1. parkba, az egykori Ifiparkba, a régi Halászkert kerthelyiségébe, ami ma Romkocsma. Több mint százan várták kíváncsian, ahogyan 35 éve is, amikor szintén telt ház előtt lépett fel Tatabányán, a Jubileum parkban.

Először meglepetten, szájtátva figyelte mindenki a színpad elé érkező második világháborús vendégeket. Két Ural oldalkocsis motorkerékpár és egy GAZ MA 69 katonai terepjáró gördült a színpad elé. A ceglédi Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Egyesület jóvoltából láthattuk az élő díszletet, a fekete német páncélos sorkatonát és a fűzöld gépkocsizó lövészt, az orosz felderítőt és a Magyar Királyi Honvédség egy tagját. Békésen megfértek egymás mellett, a hangeffekteket is némán hallgatták, majd néhány perccel később lehullt a lepel, pontosabban a Légió zászlója... – és elkezdődött valami, ami abbamaradt egykoron.

A régi sikerdalokkal kezdtek, majd Horváth Lajos szövegíró – természetesen az első sorból hallgatta a koncertet, és táncolt időnként, Fred Astaire-t megszégyenítő mozdulatokkal – új zenés versein lehetett elgondolkodni. Egy darabig. Légióellenes eső következett hét óra magasságában, ez nem tervezett szünettel járt. Utána folytatták a fiúk – Horváth Gábor Múmia (gitár, zenekarvezető), Takács Antal (basszusgitár, akusztikus gitár) és a dobos, Freund Zoltán; a végén két számra beállt Lauró Árpád (basszusgitár, aludu és sundrum) is. A csinos hölgyek közül – Bazsó Judit (Jucy) és Szokoli Bernadett (Detti) – mindketten énekeltek, Dettinek szépen szólt a fuvolája is. Igazoltan hiányzott külföldi útja miatt Kontráné Töreki Ági.

A Légió jött, játszott, vastapsot kapott és mint megtudtuk, megy tovább a maga útján. Ahogyan egyik daluk szól: Szárnyalni szeretnénk. / Versenyre kelni a széllel, / mert erre születtünk mi / a szabadság ígéretével.

– Fantasztikus érzés volt harmincöt év után újra a színpadon állni – mondja Takács Tóni, akinek oroszlánrésze van abban, hogy a régi-új Légió megérkezett. – Talán ami ennél is csodálatosabb, az a közönség! Ennyi idő után sem felejtették el, hogy Tatabányának volt egyszer egy Légiója. Láttam, hogy az emberek, ismerősök és még ismeretlenek mosolyognak, mozognak, táncolnak – fogalmazott lapunknak.

– Erre nincsenek szavak! Az eső ellenére szinte mindenki maradt, vagy visszajött alkalmi „búvóhelyéről.” Telt ház az Ifiparkban, erre annak idején, a nyolcvanas években nagyon kevés zenekar volt képes. Ezúton is köszönjük nektek, drága Légió-rajongók, jövünk még. A bányásznapi koncert előtt azt gondoltuk, ez legyen a vége. Most azt gondoljuk – mert hívtak minket például Debrecenbe, Balmazújvárosba, még szombaton este –, hogy folytatjuk. Készül a Légió legújabb lemeze – zárta szavait.