Csodálatos volt süti illatban felnőni: a fiatal tatai cukrász édesanyja emlékét viszi tovább

Minden gyerek imád anyukája, vagy nagymamája szoknyája mellett sertepertélni, ha süteményt készítenek. A ragacsos, édes és nyers tészta illata hamar szétárad a konyhában, a keverőtálba ragadt maradék pedig igazi bűnös nyalánkságnak számít. Petrezselyem Adrienn tatai cukrászt nagyon sok barátja irigyelte. Neki az élete szerves része volt az a gyerekként fel sem fogható varázslat, ahogyan az édes sütemények készülnek. Adrienn örökös sütiillatban nőtt fel, ugyanis édesanyaja alapította Tata kedvelt Petre cukrászdáját. Azonban ez az élet nem volt mindig annyira édes, mint a cukrászda pultjaiban sorakozó finomságok. Bár Adri ezt egy cseppet sem bánta. 

– Ami másnak különleges alkalom volt, az számomra a természetest jelentette. Ha süteményre vágytam, csak át kellett sétálnom a műhelybe. Ha vendégségbe hívtak, mindig tálcányi süteménnyel érkeztem. A többiek ezt látták csak az életemből, azonban ez sok áldozatot is követelt – mesélte Adri, aki a Kemma.hu-nak bevallotta: gyerekként rajongott a nyers tésztáért, amiről a mai napig sem tudták lebeszélni. 

– Aki valaha is dolgozott cukrászdában, vagy köze van a vendéglátáshoz, nagyon jól tudja, hogy számunkra a csúcsidő hétvégén van. Így, míg a barátaim játszottak, addig én anyunak segítettem a cukrászdában. A gyereknapok voltak az egyik legforgalmasabbak. Sorban álltak a családok és a kisgyerekek a finom süteményekért. Emlékszem, hogy mi már csak akkor mentünk el felülni gyorsan a körhintára, amikor már mindenki ment haza – emlékszik vissza gyerekkorára Adrienn, akit első emlékei is a cukrászdához kötik.

– Anyu mesélte, hogy még fel sem értem rendesen az asztalt, csak a fejem búbja látszott ki, de már segítettem neki sodorni a kis perecek tésztáját. De később is minden szabadidőmet a cukrászdában töltöttem, ami nekem igazi kikapcsolódás volt. 

 – mosolygott Adri, aki mindig szeretett kísérletezni az új formákkal, ízekkel. 

– Nekem édesanyám cukrászműhelye volt az iskolám. De ennél jobbat nem is találhattam volna. Emlékszem az első versenyem egy cukrász tanulók számára szervezett megmérettetés volt, ahova külön engedéllyel mehettem el. Talán 11 éves lehettem. Egy nyuszi formájú tortát készítettem, amit jó szándékkal sem tudnék szépnek nevezni. De a verseny hangulata és az érzés, hogy a nagyokkal együtt versenyezhettem mérhetetlen büszkeséggel töltött el – mondta Adrienn, aki bár a külkereskedelmin végzett, szíve visszahúzta édesanyja örökségéhez. 

Az első esetlen szárnypróbálgatásai után már jó pár nemzetközi verseny arany minősítését zsebelt be. Jelenleg pedig a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség alelnökeként segíti a magyar versenyzőket. A napokban lezárult Kulináris Olimpián pedig már a cukrász zsűrit erősítette tudásával Luxemburgban.

Adrienn szerint mindezt édesanyja nélkül nem érhette volna el. Petrezselyem Antalné Gyöngyi Venesz-díjas, Aranykoszorús, Aranydiplomás Mestercukrász lassan hat éve hunyt el, de szelleme, öröksége a cukrászdában, a süteményekben él tovább. Lányát mindenben és mindig támogatta, segítette és mérhetetlenül büszke volt minden egyes sikerre, amit elért. 

– Édesanyám hihetetlen ember volt. Minden tanítványa sikerének ugyanúgy örült. Az tette igazán boldoggá, ha a tanítványai felülmúlták a tanárukat. A cukrászdába és a süteményekbe is belevitte a szívét. Minden egyes recept, alapanyag az ő gondos választása tervezése eredménye. 

Az egykori 9 négyzetméteres cukrászdából húsz, majd száz négyzetméteres üzlet lett – mutatta a cukrászdát büszkén Adrienn, akinek fejében most is újabb és újabb tervek, elképzelések vannak a a jövőre nézve. Kevesen tudják például, hogy az Interspar melletti cukrászdában is a Petre finomságait, fagylaltjait kóstolhatják meg az édesszájúak. Adri szerint családja számára a legnagyobb elismerés a visszatérő vendég, aki minden alkalommal az ő süteményeiket választja. A jövőben is arra fognak törekedni, hogy az új ízeket, vagy akár a hagyományos édességeket kóstolva mindenki elégedett és főleg boldog legyen.