2016.07.15. 12:18
Rangos elismerést kapott a tatai Petre Cukrászda
A Komárom-Esztergom Megye Kézművese kitüntető címet a tatai Petre 1986 Cukrászda-Kávéház nyerte. A díjat dr. Völner Pál államtitkár, Popovics György, a megyei közgyűlés elnöke, dr. Szerencsés László, a megyei kereskedelmi és Iparkamara elnöke és Pordán Zsigmond, a VOSZ megyei szervezetének elnöke adta át.
– Saját cukrászdájuk az idén 30 éves, az alsó és a felső szinten egyaránt rengeteg elismerés, oklevél díszíti a falakat. Melyekre a legbüszkébb?
– Mestervizsgát tettem 35 éve Budapesten. A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségtől (MNGSZ) tíz éve vehettem át a rangos Venesz József díjat, amelyből évente az országban mindössze kettőt adnak ki; hét éve a Szakácsegyesületek Világszövetsége arany emlékplakettjét az egyetemes gasztronómiai kiváló munkáért. A Petrezselyem család megkapta a Tata Városáért kitüntetés arany fokozatát 2011-ben, és ebben az évben elkészítettük a város toráját is. A Királyi Szakácsok versenyén a Tata és Környéke Régió és Egyesülettel elsők lettünk Nagyszakácsiban hat éve. A VOSZ megyei szervezetétől öt éve kaptam meg az Év Cukrászmestere díjat, az IPOSZ-tól az Aranykoszorús Mester címet, a megyei gazdasági kamarától pedig az Aranydiplomás Kamarai Tisztségviselő címet. Érdekesség, hogy a 24 Óra első szakácskönyvébe kerülő süteményeket a receptek alapján elkészítettük, majd lektoráltuk is azokat.
– Lényegesnek tartom a különböző versenyeket, mert azokra készülve mindig lehet újat tanulni – hangsúlyozza. – Mára nemzetközivé nőtte ki magát a jövőre tizenöt éves tatai Farsang Kupa. Az összefogás szép példája, ezúton is köszönöm a családom, Tata városa, a megyei kereskedelmi és iparkamara, az MNGSZ Tata és Környéke Régiója és Gasztronómiai egyesület, a sok-sok szponzor, és nem utolsó sorban dolgozóink támogatását. Remélem, jövőre, a jubileumi Farsang Kupán rekordot döntünk, tehát még több versenyző vesz majd részt.
– Magányos „harcosok” a cukrászok? Titokmegtartók vagy megosztók?
– Ez is, az is. Ha nem vagyunk közvetlen konkurencia, még recepteket is cserélünk. A megyében nagyrészt összetartó a szakma, ezt fontosnak tartom.
– Úgy tudom, a hiányszakmák közé tartozik a cukrász. Így marad, vagy változhat a következő évek során?
– Bízom benne, hogy ebben a gyönyörű szakmában a fiatalok meglátják a szépségeket, nemcsak a nehézségeket. Egyértelműen hiszek a megújulásban, a fejlődésben, a kreatív alkotás szépségében. A tudás átadása is a feladatom, ennek szellemében lett a cukrászdánk a századfordulótól a kamara minősített gyakorlati szakképzőhelye.
– A családtagok közül vannak követők?
– Nagyon büszke vagyok a lányomra, Adriennre. Ő a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség ügyvezető igazgatója. Emellett kiváló mestercukrász, ezt bizonyítja két olimpiai ezüstérme, világbajnoki aranya, két ezüst-, egy bronzérme és összetett ötödik helye. A fiúnk vendéglátóipari technikumot is végzett, most mérnöktanár-informatikusként dolgozik Németországban, de rá is bármikor számíthatok. A férjem a kezdetektől mellém állt, azért hagyta abba a sportolást, majd az edzősködést, hogy nekem segíthessen. És soha nem felejtem anyukámat, aki tavaly hunyt el, ő még 103 évesen is sütött-főzött.
