Vár a vár alatt! Titkos csatornát és csapóhidat rejtett a Tatai vár alatti föld +fotók

További titokzatos föld alatti folyosóra bukkantak a Tatai vár feltárása alatt. A régészek szerint ezúttal még a korábbi járatnál is érdekesebb felfedezést tettek. 

Mint arról korábban beszámoltunk: 1972 óta most először van lehetősége a Kuny Domokos Múzeum régészeinek, hogy tudományos kutatást végezzenek a várnál. Két helyszínen dolgoznak: a török kori átjárónál és a Ferrando-bástya tövében. Azonban olyan dologra bukkantak, amire senki sem számított. A vastag beton padlózat áttörése után egy sötét, titokzatos folyosó tárult fel. Dr. Schmidtmayer Richárd, a tatai múzeum igazgatója elmondta, hogy először csalódtak, amikor rátaláltak a folyosóra. Ők ugyanis nagyon nem ezt keresték.

A titokzatos folyosó feltárása után azonban már sejtették a szakemberek, hogy több járatot is rejt a föld.

– Magyarországon a tatai vár az egyetlen, amelyik a tizenhatodik századi tüzérségi eszközök ellen felépült erődítménynek a teljességét megmutatja. Hiszen itt már nem történt jelentős átépítés a tizenhetedik században. Tehát még az Egri Csillagok miatt elmegyünk Egerbe, ahol már a törökök tizenhetedik századi építkezésének a nyomát látjuk elsősorban. Addig itt Tatán azt a tizenhatodik századi vár, erőd építészetet látjuk, ami a legelső végvárakra volt jellemző – magyarázta a tatai vár leleteinek fontosságát a múzeum igazgatója. Hozzátette: ennek a kutatásnak az volt a célja, hogy pontosítsák a romkertben a kaputorony helyzetét.

– A feltárás közben kiderült, hogy az egyik falnak volt egy kis kiomlása, ami úgy tűnt, hogy egy üregbe vezet. Az első ilyen feltárt üreg példájából kiindulva tudtuk, hogy biztosítás nélkül nem megyünk be – mesélt a feltárás kezdetéről az intézmény vezetője. Ekkor hívták újra segítségül a Tatabányai 4x4-es Terepjárós és Önkéntes Tűzoltókat, akik már az első feltárásnál is nagy segítségére voltak a múzeumnak.

– Először azt néztük meg, hogy egyáltalán lehet-e közlekedni a járatban, vagy egyáltalán mi található odalent. Le tudunk-e menni többen is. Végül a megfelelő biztonsági intézkedések után, illetve védőfelszerelésben néhány bajtárssal lementünk. Végig jártuk ezt az új alagutat mind a két irányba. Ezután jött le velünk egy statikus szakember, aki megnézte, hogy alkalmas-e arra ez a járat, hogy ott közlekedjünk benne. Csak ezek után vittük le a régész kollégákat, illetve készítettünk róla felvételeket – mesélte Willand Péter, a Tatabányai 4x4 Terepjárós, Polgári Védelmi és Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagja, aki már az első rejtélyes folyosó feltárásban is segédkezett. Az önkéntes tűzoltó a második járatról azt is elárulta, hogy sokkal nagyobb volt, mint az első.

– Gyakorlatilag kétrét görnyedve azért már el lehet férni. Hogyha nincs az embernek arra túl nagy ösztönzése, hogy kiegyenesedik, akkor lehajolva végig lehet menni ezen az alagúton – tette hozzá az önkéntes tűzoltó. A múzeum igazgatójától azt is megtudtuk, hogy a most talált járatnak nincsen összeköttetése a korábbi folyosóval. Azonban már az eddigi feltárása is azt sugallja, hogy egy igazi régészparadicsomra bukkantak.

– Ez egy régész paradicsom, mert nem számítottunk arra, hogy egy időutazáson veszünk részt és megjelenünk valamikor a tizenhatodik század végén. Elődeinknek nem volt lehetősége, ezt a jelenséget fölmérni, föltárni. Azóta láttuk, hogy utalás van róla a régészeti dokumentációban, de hiányos. Képzeljük ezt el úgy, hogy a részben feltöltött területen vagyunk, ami külső ránézésre egy barlangnak vagy alagútnak tűnik. És amikor bent áll a régész, akkor látja azt, hogy ott van a középkori kaputorony fala, ahol látszik a teljesen ép, érintetlen kiugró konzol, ami a csapóhidat megtartotta. Ezen közlekedtek ki-be Mátyás és Zsigmond királyok hintóval a várba - magyarázta lelkesen Dr. Schmidtmayer Richárd. Mint mondta: jól látszik az is, hogy a kaputorony elé egy kis hídpillért húztak föl. A belső vizesárok közepén pedig egy újabb híd pillérelem volt. Feltehetően a középkori csapóhíd később, a törökkorban az erőd bejáratának megerősítése miatt már egy állandó – csak ostromkor elbontható – gerendahíd pilléreinek a nyoma volt.

– Jobb kéz felől pedig egy falszakaszt lehet látni, ami már azt a célt szolgálta, hogy ezt a belső vizesárkot lezárja és mögötte egy földtöltéses bástyát hozzon létre. Ez a Kecske-bástya gyakorlatilag, aminek a célja, hogy a tüzérségi eszközökkel ne lehessen szétbombázni ezt a várszakaszt. Ebben a földalatti részben talált falszakaszt már csak le kellett rajzolni a fáradtságos ásásra már nem volt szükség. Mintha egy várat találtunk volna a várban. Ezt az élményt így lehet össze összefoglalni – mondta a régész.

Az alagúton tovább haladva látszik, hogy a falszakasznak van egy szépen kiépített csatorna része. Amelyiknek egyértelműen az a fő célja, hogy a belső vizesárokban összegyűlt vizet kiengedje a már megépített földbástyán keresztül. Egy rekeszt is beépítettek ebbe a csatornába.

– Ostrom idején itt próbálták lezárni ezt a csatornát, hogy a víz belül jobban megemelkedjen, hogy az ostromlóknak még nagyobb nehézséget okozzon a várba való bejutása – tette hozzá a múzeum igazgatója, aki azt szeretné, hogy a teljes feltárás követően, később vezetett túrákon bárki megnézhesse a felfedezésüket. A csatorna kiterjedésének pontosabb megismeréséhez már a vízügy segítségére is szükségük volt.

– A múzeum arra kérte meg a vízügy munkatársait, hogy nézzék meg, hogyan lehetne a csatornában a felgyűlt iszapot eltávolítani a járófelületről, hogy bemutatható, feltárható legyen ez a földalatti csatorna. Megállapítottuk, hogy mivel saját kifolyása nincs, ezért simán kivezetni nem lehetett a vizet, illetve a zagyot. Végül a tatabányai terepjárós mentőcsoport embereivel közösen oldottuk meg a problémát. Ők a barlangászati feladatokat tudták megcsinálni, mi meg az eszközöket biztosítottuk – magyarázta a feladat nehézségeit Molnár András az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tatai szakaszmérnöke. 

Mint mondta: végül egy szivattyúval vizet nyomtak be a járatba és bent sugár csővel mosták ki a zagyot. Illetve kialakítottak egy kis aknát a csatorna végén, amiben összegyűlt a zagy, és onnan egy nagy teljesítményű zagyszivattyúval szívták ki a szeméttel, iszappal, apró kaviccsal kevert zagyot a területről. Így haladtak méterről méterre, amíg eljutottak addig, ameddig a technológiával bírták.