Böjtnapló 40+1: az első böjtmentes nap

Ennek ellenére, mintha semmi sem változott volna. Reggel tökmagot, néhány szem áfonyát és banánt tudott csak befogadni a gyomrom. Családom jóvoltából két lábon érkezett az ebédem: húsleves jó sok zöldséggel és cérnametélttel. Második fogásként rántott szelet, burgonyapürével és uborkasalátával. Nem egy böjtkompatibilis menü. Utoljára ennyi ételt több mint negyven napja láttam magam előtt.

Megvallom, úgy fogtam hozzá, mint aki még életében nem evett. Most kellett okosan reagálni és nem telítődni minden olyannal, amit hosszú heteken át megvontam magamtól. Nem várt fordulat következett, megjött az első Aha érzés. Körülbelül a tizedik kanál után. Kifogott rajtam a levesadag. A feléig jutottam kábé, amikor megállt a kanál a kezemben. Nem bírtam tovább enni. Megérkezett a telítettség érzés és velem maradt egészen estig.

Egyik kolléganőm kedvet érzett a húsmentes táplálkozásra. Örömmel és csillogó szemekkel újságoltam neki, hogy egyen csicseriborsót, hétköznapi nyelven hummuszt, illetve búzasikért, vagyis szejtánt. Ezek baromi finomak, de a szójababsajt, a tofu is fenséges. Hogy a pestot ne is említsem. Bazsalikomos, pikáns, kissé fokhagymás szósz, olivaolajjal. Ugyanígy és ugyanezeket soroltam egy sorstársnak is. Maradtak a csillogó szemek és változatlan hévvel számoltam be az elmúlt röpke másfél hónap történéseiről. Mint kiderült, ő csak a húst hagyta el. Az én számat pedig a buzdítás szavai: egyszer mindenkinek érdemes kipróbálni az egyházi elveken alapuló böjtöt.

Nem szeretnék önismereti kérdést csinálni belőle, de jó megtapasztalni egyet és mást. Például, hogy minden fejben dől el. Az már csak hab a tortán, ha elkezdjük megélni a mindennapok sokszínűségét. Ki lehet bírni. Én is kibírtam. Amúgy, mi ez a negyven nap mondjuk egy évhez képest? Így lesz sikersztori az első napok kínszenvedése.