„Mi, felnőttek is elesünk néha” – a tatai mesejóga az életre készíti fel a gyerekeket

– Hogyan kerültél kapcsolatba a jógával? Miért pont a gyermekjóga?

– Amikor az első gyermekemmel voltam terhes, elkezdtem kismama jógázni. Elvégeztem egy oktatói tanfolyamot, majd jött a baba-mama; végül pedig a gyermekjóga. A Jóga Móka módszerét Csíki Marianntól tanultam, aki a Gyermekeink Mozgásáért Egyesület alapítója, és hihetetlen nagy tapasztalattal rendelkezik.

– Hogyan lehet a gyerekekkel megszerettetni a mozgást?

– Úgy gondolom, hogy minden gyerek szeret mozogni, főleg a kisebbek. Velük a mese szárnyán könnyű a mozgást megszerettetni, hiszen gyakran észre sem veszik közben, hogy tornáznak. Az iskolában és a legtöbb sportban sokszor verseny, kiesés van. A gyermekjógán nincs. Ne stresszeljük őket a versengéssel, de adjuk meg a lehetőséget azoknak, akiknek van erre igényük. Szoktam mondani: „Nem verseny, de lehet előzni”. Engedjük őket kedvtelésből, több mindent kipróbálni.

– Mit tehetnek a szülők, hogy gyermeküket „rávegyék” a mozgásra?

– Sétáljanak, biciklizzenek, görkorizzanak együtt. A gyermekeknek igénye van az együtt töltött időre, és az izgalmas kinti környezetre is. Otthon birkózzanak apával, legyen puszi, csiki, hiszen a fizikai kontaktus is nagyon fontos.

– Tapasztalod-e a gyerekeken a mozgáshiány okozta kedvezőtlen következményeket, akár fizikai, akár mentális értelemben?

– Sokszor a nagymozgásokban, például a nyusziugrásnál, mászásnál mutatkozik meg. Mindez a babakorra vezethető vissza. Ha például a pici nem volt lerakva a kemény talajra, nem tudta megtapasztalni a kúszást, haladást, így valószínűleg hiányosak lesznek a nagymozgások. Az ágy alkalmatlan erre, mert túl puha. Hagyni kell őket kúszni-mászni, később ugrabugrálni, hiszen a gyermekek részben saját magukat fejlesztik. Ezen kívül vannak egyéb következmények is, a gyermek szorong, nehezebben figyel, összpontosít. Fizikai tünetek főként nagyobbaknál vannak, például az iskolapadban való üléstől nyaki feszültség, rossz tartás alakul ki.

– Vannak sikerélmények a gyerekjógán?

– Volt egy kisfiú, aki nagyon nehezen tudta elengedni a kontrollt. Relaxáció közben sosem csukta be a szemét. Hónapok alatt sikerült vele eljutnom addig, hogy ezt megtegye. Megbízott bennem, és ez nagy öröm volt. Ahogy egy megfelelési kényszerrel küzdő, szorongó kislány cserfesebbé válása is.

– Milyen célt szolgálnak az óra elején elhangzott pozitív jelzők, mint az „okos vagyok, különleges vagyok, tiszta vagyok”?

– Ez egy napüdvözlet, pozitív megerősítésekkel. Alkalmanként megkérem őket arra, hogy válasszák ki a kedvencüket. Ilyenkor néhányan boldogan mondják: „Fontos vagyok” vagy „Tiszta vagyok”. Megható, amikor arra kérem őket, hogy egymásról mondjanak valamit, amit szépnek látnak. Így megtanulják értékelni magukat és egymást is.

– Hogyan vélekednek ilyen korban magukról a gyerekek?

– Úgy látom, nagyon nehéz az embereknek, felnőtteknek, gyereknek egyaránt magukról jót mondani. Ha egy gyermeknek alacsonyabb az önértékelése azt mondja, hogy „nekem ez nem megy, nem bírom”. De ha lélekben megerősítik őket, hogy nem baj, ha nem sikerül, nem fog félni, frusztrálódni. És persze, ha látja, hogy mi, felnőttek is elesünk néha, nekünk se sikerül minden.