Paralimpikonok az Agorában: amikor a műlábból is viccet csinál az ember

– Úszással kezdtem a sportpályafutásom, de a napi két edzést nem bírtam, így abbahagytam. Egy barátnőm, Dani Gyöngyi invitálására kezdtem el a vívást 1998-ban és le is ragadtam a sportág mellett – beszélt a kezdetekről a világklasszis sportoló. – Egyébként is jobban szeretem az egyéni sportágakat, hiszen itt a saját tudásomat, felkészültségemet vihetem fel a pástra.

Bár Rióba az aranyérem megszerzésének reményével utaztam, nem bánkódóm az ezüst és a bronz miatt, hiszen a legjobbat hoztam ki magamból. A tatai edzőtáborban is gyakran készülök, ahol nagy öröm olyan helyi tehetségekkel edzeni, mint Kun Anna, Gnám Tamara vagy Esztergályos Patrik. A későbbiekben szeretnék edzősködni, gyerekekkel foglalkozni. Ezt nem a kerekesszékben tenném, hiszen egyébként sem szeretem. Gyakorlás közben gyakran félreteszem a műlábam, így ilyenkor elmondhatom, hogy az egyik lábam itt, a másik ott...

Osváth Richárd Szatmárnémetiben született, ott kezdett el vívni, román válogatott is volt.

– A sérülésem után, 2011-ben költöztem Magyarországra, mivel Romániában nem volt kerekeszékes vívás. A célom a tokiói olimpiára való kijutás, de ha Budapest megkapja a rendezési jogot, 2024-ig szeretném folytatni – tudtuk meg a kétszeres olimpiai ezüst- (mindkettőt Rióban szerezte) és egyszeres bronzérmes, világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok sportolótól.