A királyleányka előtt is hódoltak az „alattvalók” Tatán

Nem vagyok a halételek nagy híve, és inkább számítok sörösnek, mint borosnak. Néminemű kulináris ellenérzéssel látogattam ki tehát a fesztiválra. Aztán kellemesen csalódtam, már ami az illatfelhőt illeti. Továbbmegyek: a halból készült ételek igazán gusztusosan néztek ki, és a borokkal is minden rendben volt ránézésre.

Crisán Máriusz azonban korántsem a mindent a szemnek, semmit a kéznek (szájnak) elvet vallotta, ottjártunkkor már túl volt egy halas ebéden-uzsonnán, éppen bort kortyolgatott.

– Minden halat szívesen fogyasztok, leginkább azokat, amelyek szálka nélküliek, nincs türelmem velük bíbelődni – mondta lapunknak, hozzátéve: nemrég harcsapaprikást és hekket evett. Ami a bort illeti, az úriembernél az Irsai Olivér jöhet szóba.

– Készíthetek néhány képet? – szegezte a kérdést fotós kollégám a celldömölki Lukács Csabának és asztaltársaságának.

– Persze, de akkor nehogy üres legyen már a pohár! – érkezett a válasz. Mint megtudtuk, a kis csapat a nemes nedű mellett a halat sem veti meg. Főleg sütve fogyasztják, no és egy különlegesség, a harcsachips is a kedvencek között van.

Stróbl Ferencné ugyanakkor a pult túloldalán tevékenykedett. A baji borász lapunknak elmondta: fehér-, vörös- és roséborral is készült, de a királyleányka a nyerő. Utóbbi 2018-as évjáratáért egyébként Nagyarany minősítést is kapott idén országos versenyen.

– Szerencsére már a fiatalabbaknál is egyre jobban terjed a kulturált, minőségi borfogyasztás – válaszolta kérdésünkre. Simecz Róbert Neszmélyről érkezett, könnyű fehérboraival egyetemben. A szakember kiemelte: főleg a rosé és a királyleányka fogyott szépen. Baji kollégájához hasonlóan ő is úgy vélte: a magyar borfogyasztás egyre „cizelláltabb”.

A nedűk pedig tovább fokozták az amúgy is kitűnő hangulatot, vörösbor, fehérbor, rosébor jól megfért a harcsapaprikás-túrós csusza, a halászlé és a sült keszeg mellett. Jómagam azonban vacsorára „szentségtörő” módon inkább csirkés szendvicset ettem, sörrel leöblítve...