Hírek

2006.03.20. 00:00

Zsarnok a terroristák ellen

Az előzetes eredmények szerint 90 százalékkal nyerte a tegnapi fehérorosz elnökválasztást Alekszandr Lukasenko. Igaz, a választás tisztaságát csak az államfő nem kérdőjelezi meg.

Gyükeri Mercédesz

Nyugodt napra ébredt tegnap Fehéroroszország: Európa utolsó diktarúrája mindent megtett annak érdekében, hogy izgalmak nélkül teljen az elnökválasztás napja. A voksolást megelőző napokban ellenzéki híveket tartóztattak le, külföldi választási megfigyelőket és újságírókat utasítottak ki a tízmilliós volt szovjet tagköztársaságból, csak hogy semmi ne zavarja meg Alekszandr Lukasenko jelenlegi államfő diadalát. Ha ez nem lett volna elég, a rendőrök több ellenzéki kampányrendezvényt oszlattak szét, aktivistákat tartóztattak le, szórólapokat koboztak el, s az egyik jelöltet, Alekszandr Kozulint március másodikán meg is verték, és több órán keresztül fogva tartották. Az állam által ellenőrzött sajtó is Lukasenko mellé állt, így az sem elképzelhetetlen, hogy a két ellenzéki jelölt, illetve a pluralizmus bizonyítása céljából az elnök kihívójaként elindított Szjarhej Hajdukevics nevével a szavazófülkében találkoztak először a voksolók.
Ilyen előzmények után az ellenzéknek sem volt szemernyi kétsége a végkifejlettel kapcsolatban, s az urnák lezárását – és lapzártánkat – követő órákra óriási tüntetést hívtak össze, hogy tiltakozzanak vereségük ellen. Első számú jelöltjük, Alekszander Milinkevics azt is előre közölte: ha a hétmillió választásra jogosult állampolgár hetven százalékánál nagyobb arányban kap bizalmat harmadik ötéves elnöki mandátumára Lukasenko, csalásnak tekintik a választást.
Az előrelátó elnököt természetesen a bizalmatlanság eme elszomorító formája sem érte felkészületlenül. Sőt, már a voksolás előtti napokban közölte: a tiltakozókat terroristaként kezeli, akik ennek megfelelően akár halálbüntetéssel is számolhatnak. Ha már a terroristáknál tartunk: Lukasenko vezérüket is megnevezte. Választása George W. Bushra esett, akit a „földkerekség legnagyobb terroristája”-ként aposztrofált tegnap, miután leadta szavazatát.
Igaz, az amerikai elnök már tavaly „Európa utolsó megmaradt diktatúrájának” nevezte az országot, ami érthetővé teszi, Lukasenko miért fordul inkább Moszkva és Vlagyimir Putyin orosz elnök felé. Utóbbi meg is hálálta mindezt: az Ukrajnával folytatott gázháború kellős közepén, januárban megerősítették a Minszkkel kötött szerződést. Eszerint továbbra is változatlanul alacsony áron kapják a gázt. A Lukasenko által remélt új unió azonban eleddig nem jött létre, vélhetően azért sem, mivel a két ország némileg másképp képzeli el az egyenlőséget.
Az 51 éves politikus elnöksége 12 éve alatt, az utóbbi időkben erős – százszázalékos – parlamenti támogatással a háta mögött sikeresen állt ellen a privatizációnak és a külföldi befektetőknek. A gazdaság állami kézben való megtartása – avagy a „belorusz csoda” – kedvezett a foglalkoztatásnak: a munkanélküliség hivatalosan 1,5 százalékos, és Fehéroroszországban nem következett be a Szovjetunió szétesése után szinte valamennyi volt tagországot sújtó gazdasági válság.

Téeszelnökből államfő

Egy állami gazdaság vezetését adta fel azért, hogy élére álljon hazájának. 12 éve elegendő volt hadat üzennie a korrupció ellen, hogy megkaparintsa az elnöki széket. Hatalmát egy két évvel később rendezett népszavazással terjesztette ki, s 2004-ben egy sem szabad, sem tisztességes referendumon megszüntette azt a korlátozást, hogy az elnöki mandátumot csak kétszer öt évre lehet megszerezni. Lukasenko kedvenc nemes féme az arany: ebből száz tonnát kért annak fejében, hogy lemondjon az elnökségről.

Ezek is érdekelhetik