Csökkenő függőség

A nyáron helyezik üzembe az Azerbajdzsánból Grúzia érintésével a törökországi Ceyhan kikötőjébe kígyózó 1770 kilométer hosszú vezetéket. A világ egyik legfontosabb beruházása hárommilliárd dollárt emészt fel. Már tíz évvel ezelőtt Clinton elnök is szorgalmazta az építkezést, hogy a kaukázusi olaj eljuthasson a Földközi-tengerig. A Szovjetunió összeomlása után azonban egy jó ideig bizonytalanság uralkodott a térségben, s csak a polgárháborúk elültével lehetett hozzáfogni a terv megvalósításához. A Kaszpi-tenger fekete arányát a két első változat szerint az oroszországi Novo-rosszijszkba vagy Iránba irányították volna, ám az elképzelést elvetették. Washington nem akart esélyt adni se Moszkvának, se Teheránnak ahhoz, hogy a főcsapra rátehesse a kezét. Az 1999-ben aláírt megállapodást az amerikai elnökön kívül a török, az azeri és a grúz elnök írta alá. Bill Clinton úgy tudta, hogy az amerikai olajóriás, az Amoco lesz a fővállalkozó, ám az utolsó pillanatban a British Petrol (BP) átvállalta a szerződéssel járó feladatokat.
Kedden újabb olajcsővezeték létesítéséről írtak alá megállapodást Bulgária, Görögország és Oroszország képviselői. Az 522 millió dolláros transzbalkáni beruházás a Boszporusz alatt vezet majd, hogy lehetőséget teremtsen az olaj tartályhajón történő szállítása számára. A 285 kilométeres vezeték a bolgár Burgaszt köti össze az Égei-tengeri görög kikötővel, Alexandro-pulival. Három-négy év alatt valósíthatják meg a több mint tíz éve halogatott tervet. Elképzelések szerint magáncégek finanszírozzák és üzemeltetik majd a csővezetéket. Várakozások szerint így sikerül tehermentesíti a zsúfolt Boszporusz-szorost, feloldani annak szűkös áteresztőképességét.

Toronyi Attila -->