2023.10.25. 20:25
Így gurult a labda, amikor a tatai edzőtáborban edzettek a régi idők nagy focistái +videó
1978-ban, az akkori szövetségi kapitány Kovács Ferenc a tatai edzőtáborban edzette a magyar labdarúgás reménységeit. Az egykori filmhíradó beszámolójában a szovjet-magyar meccsről is mesélt.
Egy barátság, ami nagyon korán kezdődött és tart a végtelenségig... Igen, a labdáról van szó. püfölhetjük, ölelhetjük, rúghatjuk és dobhatjuk, ez a játékszer korunk egyik nagy-nagy szenvedélyének eszköze lett
– hallható a korabeli híradásban, ami aztán így folytatódik:
Nevezhetjük bárhogy, foci, futball, vagy hivatalosan így: labdarúgás, ez a legnépszerűbb sport ma is a világon. Sőt, örökzöld tömegsport nálunk is, bárhová is sorolnak bennünket a világranglistán. A Fradi kölyökjátékosai ezt a tananyagot szívesebben gyakorolják, mint a matekot... Egyszer talán felhúzhatja közülük is néhány a címeres mezt, akár ezek a fiúk itt a tatai edzőtáborban. Régi dicsőségünk árnyékában, újabb csatára készíti válogatott legénységét Kovács Ferenc, az új szövetségi kapitány. Éppen az újonc kapust, Katzirz Bélát izzasztja...
– 1947-ben az MTK labdarúgócsapatában, mint serdülő játékos kezdtem, és 1965-ben ért véget ez a labdarúgó pályafutás. Serdülő csapat, ifjúsági csapat, MB 1-es csapatot végig jártam. Ez idő alatt a Testnevelés Főiskolán az edzői szakon végeztem, majd a szakedzői fakultást is elvégeztem. Megkezdtem a vidéki körutat: öt évet a Videoton labdarúgó csapatánál töltöttem el, és azt hiszem, hogy az eddigi pályafutásom legsikeresebb öt évének tekinthetem ezt. Második helyen végeztünk. Ezt követően a budapesti Vasasnál dolgoztam egy évet, és itt már előlegbe volt helyezve a szövetségbe való bevonulás, ami ez év augusztusában megvalósult: kineveztek szövetségi kapitánynak és ebbe a tisztségbe még nagyon friss, korai vagyok, hogy túl sok élményt vagy emléket tudnák elmondani – mondta Kovács Ferenc.
– Asszem, az argentin világbajnokságra és annak tapasztalataira visszaemlékezve nem mondhatnám el, hogy valami fényes emlékeim visszaemlékezéseim vannak. Kicsúszott a kezünkből a mérkőzés, és ez egy olyan idegfeszültséget váltott ki, mert hiszen nem is azon a mérkőzésen, hanem már mindjárt előre néztek, hogy a másik két mérkőzésen kellett volna nekik négy pontot szerezni, ami az erőviszonyokat illeti, szinte lehetetlennek tűnt. Ez jónéhány játékosunknak a fejében megfordult, és én úgy érzem, hogy a Törőcsik is, Nyilasi is elsősorban ennek a momentumnak volt az áldozata, hogy elveszítette a fejét. Ma már a világ labdarúgása a leegyszerűsített és a felgyorsult játékara törekszik, sőt igyekeznek megvalósítani és ebbe a csapatok egységesen, az össz-csapatjátékra törekednek, minden egyéni trükközést félretéve, és ebben azt hiszem, maximálisan a fizikai erőt, állóképességet felvonultatják – folytatta az edző.
– Szurkolóinak egy nagyon szép emléke van a magyar labdarúgó válogatottakról, és itt legfőképpen a régi nagy magyar válogatottra értem ezt. Valahogy mindig úgy érzem, hogy a labdarúgópályán ezeket a játékosokat, vagy helyesebben ezt a játékmódot szeretnék viszontlátni, ami szórakoztatja és kielégíti őket. Én azt hiszem, hogy ez az időszak nem fog visszatérni. A labdarúgás egy másik irányba fejlődött, ahol inkább a küzdőjellege, a játékosok fizikai ereje dominál elsősorban, és én azt hiszem, hogy a szurkolóknak önmaguk értékét is át kell rendezni, és kell, hogy szórakoztassa őket a nagyfokú küzdelem és meg kell találni ebbe a labdarúgásba is azt a szépséget, ami tulajdonképpen a szurkolókat kielégíti – mondta a szövetségi kapitány a filmhíradónak, amelyben elhangzik még:
Az új kapitány csapata egy balsikerű finnországi meccs után a Népstadionban igyekezett javítani. És ez történt a szovjet-magyar meccs huszadik percében: a labda Váradihoz került, lövés és gól! Milyen a futballsors. Szaloniki után ezt írták vert seregünkről. Úgy látszik az időjárás is ellenünk játszott. Szalonikiben bokáig érő víz, Frankfurtban ködfüggöny zárta le a második felvonást.
