Órákból pókok, legyek, szúnyogok - kütyük, amiket neked is látnod kell!

Szücsy Pétert kisiskolás korában kezdték el érdekelni a robotok, műszerek, szerkentyűk és mindenféle működő bigyók. A fiút elvarázsolták a régi fényképezőgépek, odavolt édesapja régi körző készletéért is, azokkal a kis csavarokkal, amikkel állítani lehetett a szerkezeten. Az élete aztán más irányt vett: grafikus akart lenni, meg rajzfilmes. És játékfejlesztő. Végül hosszú időre ez is lett az útja.

Azán egyszer csak eljött az a pillanat, amikor érezte, valami teljesen mást szeretne csinálni. Belekóstolt a régiségkereskedésbe, öreg lámpákat, ipari asztalokat kezdett restaurálni. Folyamatosan kereste ezekben önmagát, amikor újra motoszkálni kezdett benne az érzés, annak idején hogy elvarázsolta őt a működő szerkezetek és kütyük világa. 

– emlékezett vissza a fontos időszakra Szücsy Péter, aki kiskorában kifejezetten félt a pókoktól:

Az iparművész számára az is kiderült, hogy ekkora méretben, ilyen részletességgel senki nem készít hasonlót.

– Kicsit csodálkoztam is, mert ma a művészetben olyat alkotni, amit mások még nem csináltak, rettentően nehéz, majdhogynem lehetetlen – fogalmazott az iparművész, aki először bicikli- és autóalkatrészekből kezdett újat teremteni, ám ezekhez csak nagy nehézségek árán sikerünk hozzájutnia.

Rájött, hogy az órákkal egészen más a helyzet: vekkerek minden háztartásban vannak. Az emberek az órákat nem dobják ki, elteszik a pincébe egy dobozba, hogy majd valamikor valami lesz vele. És ez a valami lehet az, a legjobb, ami a kiselejtezett időmérőkkel történhet, hogy Szücsy Péter egy régiségpiacon rájuk talál, és hazaviszi őket. Sok más kinccsel együtt.

– árulta el az alkotó, aki legutóbb egy cukorcsipeszben látott meg valamit, azt vásárolta meg. De hamutartót, evőeszközöket, orvosi kütyüket is használt már fel.

Mégis az órák a legfontosabb alkotórészek, amivel azonban nem mindenki rokonszenvezik. Péternek volt is ebből konfliktusa, ugyanis egyszer bejelentkezett egy netes csoportba, amelynek tagjai antik zsebórákkal foglalkoznak. Udvariasan érdeklődött régi órák, fogaskerekek, alkatrészek iránt, mire kapott egy szigorú hangvételű levelet, amiben az állt, hogy ők kifejezetten gyűlölik azokat az embereket, akik meggyalázzák ezeket a gyönyörű régi tárgyakat, és jobb lenne, ha elhagyná a csoportot. 

Pedig muzeális értékű órákat soha nem használ fel. Volt olyan óra, amiről úgy érezte, még „élni akar”, ezért inkább megjavította. 

Az órából szobor gyártás belevitt engem az óra restaurálásba, illetve az órajavításba, nagyon amatőr szinten. Már gyűjtöm azokat az órákat, amiket majd idős, nyugdíjas koromban meg fogok javítani. 

De vajon milyen jelentéseket hordoznak, mit „üzennek” ezek az a részletgazdag alkotások? Szücsy Péter iparművészeti illusztrátornak vallja magát, aki szeret megjeleníteni, de, mint mondja, az érzéseket nem ő generálja. Sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy a néző fogalmazza meg, mit gondol egy-egy alkotásról.

– fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy mit a tervei, azt válaszolta, vannak, amik nagyon mozgatják most a fantáziáját, míg van olyan dolog, is, amitől elzárkózik:

– Nagyon sok ember keresett meg, hogy csináljak cicát. De azt hiszem, maradok az ijesztő, rémisztő, szúrós szörnyűségeknél. Viszont nagy kérdés, hogy a virág, ami most fog bemutatkozni, sikeres lesz-e. Én örülnék neki, mert érdekes színfolt lenne a pókok után.

Szücsy Péter a London ART Biennálén is bemutatkozott már, ahol nagy álma valósult meg. Ez az álom azonban még nem ért véget. De hogy milyen irányt vehet, arról minden kiderül a vele készült podcastből. Az iparművész különleges alkotásait a KPVDSZ Művelődési Házban május 03. és 31. között lehet majd szemügyre venni az intézmény nyitvatartási idejében. A megnyitón Szücsy Péterrel is lehet találkozni, aki, mint említette, szereti meghallgatni, hogy mások mit mondanak az alkotásokról.