A borzasztó kezdés el is döntötte a meccset

A tét továbbra is óriási volt az utolsó csoportfordulóban, még úgy is, hogy a magyar válogatott a továbbjutást már kiharcolta, és túl volt egy bravúron, a második fordulóan két góllal megverte Izlandot. A portugálok azonban az eddigi legnehezebb ellenfélnek ígérkeztek, nekik ugyanis ez volt az egyetlen esélyük, hogy pontokat vigyenek a középdöntőbe, nekünk pedig azért volt fontos, mert egy esetleges győzelem és az azzal járó újabb két pont esetén négyet vittünk volna magunkkal a következő csoportkörbe, amivel karnyújtásnyira került volna a csapat hivatalosan kitűzött célja, az olimpiai kvalifikációs tornára való kijutás. 

A magyar együttesből ezúttal is a két fiatal szélső, Bujdosó Bendegúz és Kovacsics Péter maradt ki, akárcsak Izland ellen, a portugáloknak viszont volt egy sokkal fontosabb hiányzójuk, méghozzá a szövetségi kapitányuk, Paulo Pereira, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) ugyanis nem hitte el neki, hogy eltiltása alatt titokban nem szegte meg a szabályokat, és nem segítette fülhallgatón át a csapatát Izland ellen, így még egy meccsre száműzte a kispadról, sőt, a csarnokból is.

Szerencsére a mérkőzésre minden készen állt, még az a kapu is, amelyet vagy tizenöt percig tartott újra rögzíteni a pályához, bár azt nem magyarázza meg senki, két csavar elhelyezéséhez miért volt szükség kilenc emberre. Mondjuk érdekes volt, hogy a meccset az északmacedón kettős, Gjorgji Nacsevszki és Szlave Nikolov kapta, akiknek a neve ott van a csalással gyanúsított játékvezetők között, és akik azzal kezdték a meccset, hogy már az első támadásnál, 48 másodperccel a kezdő sípszó után piros lappal végleg kiszórták Sipos Adriánt.

De ezt leszámítva sem kezdtünk túl jól, a helyzeteink megvoltak, de Miguel Ferreira négy védéssel indította a találkozót, így majdnem hét percet kellett várni az első magyar gólra, még szerencse, hogy Bánhidi Bence befordulós találatát megelőzően a portugálok is csak kettőt szereztek. De Chema Rodrígueznek hamarosan mégis ki kellett kérnie az első idejét, a portugál kapusnak ugyanis egyszerűen nem lehetett gólt lőni, egyik hibánk követe a másikat, hetesből Lékai Máté csak a kapufát találta el, a portugálok pedig az izlandi szurkolók biztatása mellett elhúztak 6–1-re.

Az egyik portugál támadásnál André Gomes szerezte a nyolcadik portugál gólt kínai figurából, Székely Márton azonban teljesen vétlenül arcon rúgta az ott hagyott lábával, és pár perc múlva már nyolcgólos hátrányba kerültünk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az első negyedórában az ellenfél szétfutott minket, így a kapitánynak hamar be kellett vetnie a hét hat elleni támadójátékot, méghozzá három beállóval – ez sem jött be, sajnos továbbra is sokat hibáztunk, az ellenfél pedig azt csinált velünk, amit akart, játékosai kőkeményen védekeztek, szereztek két egész pályás gólt is üres kapura, és belefért nekik egy kis színészkedés is.

Nemcsak az volt ijesztő, hogy a szünetben hét góllal vezetett Portugália (16–9), hanem a statisztikáink sem néztek ki valami jól: nyolc eladott labda mellett huszonegyből 12 elhibázott lövésünk volt, sokszor tanácstalannak tűntek a támadások, és a harminc perc alatt a tizenhat kapott gól azt mutatta, hogy a védekezésünk sem működött olajozottan.

A hajrának már úgy mentünk neki, hogy ez a hajó elúszott, legfeljebb csak szépíteni lehet, más kérdés, hogy az sem nagyon sikerült, és a végére már a tempót is kényelmesre vehették a portugálok. A végén így is simán nyertek hét góllal, 27–20-ra, magyar szempontból ezzel a meccsel tényleg nem lehet mást tenni, mint villámgyorsan elfelejteni, a bravúr után a betli is megvolt, most már koncentráljunk a középdöntőre. A D-csoport harmadik helyen végző magyar válogatott kedden utazik át Kristianstadból Göteborgba, és a középdöntőt szerdán az Európa-bajnok svédek ellen kezdi, akik négy pontot visznek magukkal. Rajtuk kívül még pénteken a kétpontos Brazíliával és vasárnap a pont nélküli Zöld-foki-szigetekkel csap össze a kétpontos Magyarország.