Esztergomi csoda az Alpok lábánál: Maráz Zsuzsi Franciaországban diadalmaskodott

Elképesztő hétvégét tudhat maga mögött az esztergomi futóamazon. Maráz Zsuzsanna Franciaországban teljesítette az Ultr'Ardéche 222 kilométeres versenyét, ahol elsőként ért a célba. A legendás futó közösségi oldalán mesélt arról, hogy élete legszebb ultraversenye volt ez.

Zsuzsi két évvel ezelőtt kapott meghívást először erre a versenyre Laurent Brueyre-től, azonban a koronavírus közbeszólt. Idén azonban semmi akadálya nem volt annak, hogy megrendezzék a futóversenyt. Az esztergomi futó Lyonban landolt, majd Alboussier-ba utazott, ahol a polgármester látta vendégül feleségével otthonukban további 9 futótársával együtt. Utolsóként Simonyi Balázs is megérkezett, így ketten képviselték Magyarországot.

Ahogy Maráz Zsuzsi bejegyzésében fogalmazott, a versenyközpont egy kis camping területén volt, ahol a versenyzők kis bungalókban, lakóbuszokban, sátrakban aludtak, egy szép kis tó és egy csörgedező patak mellett. Ebből az idilli környezetből kellett belevetniük magukat a hosszú kilométerekbe szombaton reggel.

A futópálya a Francia Ardéche megyében, az Alpok nyugati lábánál kanyargott, ami az első métertől az utolsóig szemet gyönyörködtető látvány volt. Az ikonikus futó könnyei többször ki is csordultak a szép táj láttán. Zsuzsi nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy átélheti ezt a varázslatos élményt. A szép környezet azonban brutál kemény pályával párosult.

Be kell valljam, hogy nagyon nehéz volt a pálya. Fájdalmas emelkedők és fájdalmas lejtők követték egymást, vízszintesen egy percig sem futottunk. Volt egy nagy mélypontom éjszaka, ami gyomor problémából adódott és órákig eltartott,  de aztán sikerült kijönni belőle. Itt sokat segített Balázs társasága, akivel már több versenyen futottam  együtt

– fogalmazott az amazon, aki makszimálisan meg volt elégedve a szervezéssel. Ahogy a beszámolójában is megjegyezte, az útvonaljelzések végig jól követhetőek voltak. Nem is volt szükség az órájára feltöltött útvonalra. A cél előtti utolsó kanyarnál azonban galiba, eltévesztette az irányt és túlmentek egy kanyart. Szerencsésre ezt a rendezők hamar észlelték és azonnal segítettek.

Az egyik rendező a begipszelt, törött karjával kézen fogva kocogott vissza velem a helyes útra, ahonnan már szinte hallani lehetett a fogadtatás hangjait. Ati kezembe adta a zászlót, és én a boldogságtól alig tudtam bevenni a kanyart a célkapu felé, ahol hatalmas örömmel fogadtak, mint a verseny első teljesítőjét. 

Fél óra elteltével Simonyi Balázs futott át a célvonalon, így két magyar versenyző volt az első teljesítő. Helyi szokás szerint a befutókat egy szalmabálából épített kis padra ültették le, amelyet bárányszőrrel terítettek le. Az esti eredményhirdetésen mindenkit felhívtak a színpadra, még azokat is, akik feladták a versenyt. Maráz Zsuzsi élménybeszámolóját azzal zárta, hogy köszönetet mondott mindenkinek azért, hogy ezen a csodálatos versenyen részt vehetett.