A művész végakarata szerint hamvait szobra alá helyezték

Január 18-án egy különleges tárlatvezetésre várták az érdeklődőket az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba, ahol alapvetően Petőcz Lajos festő, grafikus életművéről volt szó, de a tárlatvezető Szakálos Éva művészettörténész az intézmény képzőművészeti kiállítási távlati terveiről is beszélt, így többek között a most fókuszba állított Vörös Béla szobrászról és hagyatékáról is.

Pöltl Zoltán

A szobrászművész a városnak adományozta műveit

Fotó: P.Z.

Az idézett eseményen a 2024-es év sztárvendégeként aposztrofálták Vörös Béla szobrászművészt, aki – az Esztergomhoz szintén kötődő Petőcz Lajos festő, grafikushoz hasonlóan – csaknem teljes, négyszáz darabos életművét a városban működő Balassa Bálint Múzeumnak adományozta.

Mint a múlt heti eseményen elhangzott: Vörös Béla alkotásai között elefántcsont és nemesfém kisplasztikák is találhatók. Az alkotó Párizsban élt, miként örökösei is, az esztergomi múzeum munkatársai pedig úgy gondolták, hogy a rájuk hagyományozott kollekció okán mindenképpen meg kell tartani egy Vörös Béla életmű tárlatot, ez az idei év egyik kiemelt képzőművészeti eseménye lesz. Az 1899-ben Esztergomban született alkotó egyik legismertebb esztergomi szobra köztéren található, mégpedig az Aranyhegyi lakótelep egyik parkjában. A megindító témájú, A haldokló fiú című szobor 1977-ben készült, melyet végül az alkotó halálának évében, 1983-ban állítottak fel.

A bronzból készült, kőtalapzaton lévő műről többféle elemzés, értekezés is készült. Ezek egyikében így írnak: „Az izgalmas, háromszögalapú hasábba foglalt kompozíció, a féltérdre ereszkedő, két kezével a földre támaszkodó meztelen fiúalak szobra az 1920-as évek közepe óta Párizsban, illetve Franciaországban dolgozó művész egyetlen, közösségi térben elhelyezett magyarországi alkotásaként valósult meg, és különös módon – városi köztéren – síremlék gyanánt.” Érdekesség, hogy fent említett, az esztergomi múzeumnak adományozott életmű kollekcióban ennek a szobornak egy 1922-ben készült 130 centiméter magas gipszváltozata is megtalálható.

Mint az idézett írás is megerősíti, Vörös Béla 1974-ban szinte teljes életműve műegyüttesét ajándékozta szülővárosa kiemelt múzeumának, mely gyűjteményben a nemesfém és elefántcsont anyagból készült művek mellett vasból és műanyagból készült alkotások is szerepelnek, egy részük plakett és érem, valamint festmény és grafika formájában.

Hamvak a talapzatban
Az 1899-ben Esztergomban született Vörös Béla a budapesti Iparművészeti Iskolában és Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. Diplomáját a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerezte. 1923-ban Fränkel József-díjat, 1924-ben az Ernst Múzeum szobrászati díját kapta meg, illetve 1925-ben a Szinyei Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíjával Párizsba ment és némi kihagyással ott is élt haláláig. Magyarországon 1975-től voltak egyéni kiállításai, így például Esztergomban, Tatabányán, Győrben, Pécsett és Budapesten. Közös tárlatok hosszú során szerepelt többek között Párizsban és Torinoban. Vörös Béla 1983. február 5-én Párizsban hunyt el. Végakaratának szerint hamvait a Haldokló fiú talapzatában helyezték el, ami így egyben egy köztéri síremlékké is vált. Műveit Pécs, a főváros és Esztergom őrzi.