Együtt éltették a hagyományt és építették a jövőt a Sokadalomban +fotók, videók

Vasárnap este a hagyományos tűzugrással, majd a Pedrofon bulijával ért véget a 23. Tatai Sokadalom. A népművészeti fesztiválra egész hétvégén rengetegen látogattak ki. Pénteken a frissen átadott Malomparkból indult a menettánc, amelyet a városi művészeti díjak átadása követett, majd Gryllus Vilmos szórakoztatta a gyerekeket. Az aprótalpúak egyébként maguk is bemutatkoztak, hiszen ezúttal sem maradt ki a sorból a városi óvodák fellépése. 

Gryllus Vilmos egy gitárral és az elmaradhatatlan csellóval ismét megtáncoltatta a tatai gyerekeket. A neves zenész már hozzá tartozik a Tatai Sokadalomhoz, hiszen rendszeresen fellép az angolkerti színpadon. A családok pedig szívesen kilátogatnak az ingyenes koncertre (ahogy a díjmentes fesztivál többi programjára is), hiszen nemcsak a mai gyermekek, de szüleik is jól ismerik a dalokat. Gryllus Vilmos ezuttal is mindenkire gondolt: a gyerekek kedvencei, mint a bicikli, vagy a pörög-forog a szoknya mellett legújabb, a kisvakondról szóló dalát is megmutatta a közönségnek. Az egy óra gyorsan elszállt a Cseke-tó partján, a gyerekek pedig este biztosan mosollyal az arcukon, a dalokat magukban, vagy hangosan dúdolva bújtak az ágyba, míg a felnőttek folytatták a mulatozást, szórakozást.

A pénteki rajt után szombaton is egymást követték a programok, lehetőségek a Tatai Kenderke Néptánc Egyesület szervezte fesztiválon, hála a támogatóknak, szponzoroknak, a városi önkormányzatnak. A Fergeteges szólisták színpadán a felnövekvő, díjazott generációk mutattták be, mit tudnak, ez pedig lényegében keretbe is foglalta a napot a szombat esti „Az én lábam kijárja, mert ez szokott a táncra” – Örökifjú és Senior Néptánctalálkozó, amely bebizonyította: a néptánchoz, a népi hagyományok őrzéséhez senki sem lehet sem túl fiatal, sem túl öreg. A Népzenésznövendékek Színpadán több műhely fiataljai is bemutatkoztak, miközben remek gyerekprogramok is várták a családokat. 

A Kenderkóc, a Guliba Társulat éppúgy sokakat vonzott, mint a lisztes játszó például. Szombat este moldvai és vonós táncházban is kipróbálhatták az érdeklődők azokat a táncmotívumokat, amelyeket nap közben a színpadon láttak, majd nótaszó visszhangzott az Angolkertben. A leglelkesebb nótázók szó szerint kivilágos virradatig daloltak. 

Vasárnap is számos program közül válogathatott a közönség, bemutatkoztak a felnövekvő generációk, valamint a szőlősi férfi dalkör is.  A Kuttyomfitty Társulat ismét remekül ötvözte a néptáncot, népzenét és a mesemondást, ezúttal vajdaszentiványi mozdulatokkal előadva János vitéz történetét. A Góbé zenekar késő délutáni-kora esti koncertje remekül megalapozta a záróeste hangulatát. 

A hétvége vendégei egyébként Moldvából érkeztek: a somoskai hagyományőrzők a lehető legtöbb formában és alkalommal mutatták meg, mitől is olyan különleges a tájegységük szellemisége. A Sokadalom vendégei, szervezői pedig azt, hogy mit is jelent igazából összekapaszkodni a közös értékek, a múlt és a jövőépítés mentén.