Mellékhatásokkal terhelt második évad - kritika

Telitalálat volt a béranyaság témájával előhozakodni. Bár hazánkban illegális a művelet, mégis találni – a film szerint – olyan nőgyógyászt, aki nem kevés vajjal a füle mögött keres egy béranyát. És aki keres, az talál.Közben láthattunk gyilkosságot, eszeveszett rohanásokat, olyan eseménydömpinget, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Később megjelenik a meddőség miatt már-már az idegösszeomlás szélén álló nő és minden galádságra képes maffiaférje, akinek egyetlen vágya, hogy méltó örököse legyen a családi vagyonnak.

Sokat akar a szarka és nem bírja a farka. Sorolhatnánk tovább a kliséket, de nem lenne értelme. Mint ahogyan annak sem, hogy további bőrt húzzanak le a második évadról. A csavarok egészen kiegyenesednek, a néző már nem is számít újabb trükkre. A szereplők közül újszerűt talán a nyomozópáros hoz. Az Anger Zsolt alakította megkeseredett, cinikus rendőr figurája elvitt mindent a hátán.

Az örök kedvenc, Nagy Zsolt, a nagyvállalkozó-gengszter figurája is kiszámítható. Pedig még olyankor is nyugtalanító, amikor épp megpróbál kedves lenni. Megszoktuk. Az Adorjáni Bálint által játszott orvos továbbra is a Mellékhatás gyenge pontja. A figura belső harcai és lelkifurdalása végig kétdimenziós maradt a többségében háromdimenziós karakterek között. Filmbéli felesége, Borbély Alexandra, amolyan megszeppent őzgidaként mozog jelenetről jelenetre, és az a szó, hogy „Apus“ többször hagyja el a száját, mint bármi más.

Érdekes, hogy sztárnőgyógyász férjével pont a gyerekkérdésben nem tudnak dűlőre jutni, miközben minden hazugság és csalás ellenére kitartanak egymás mellett. Sorsfordító beszélgetésekben, családon belüli erőszakban és folyamatos lélektépő cselekményekben nincs hiány. Barta Ágnes béranya figurájában pedig biztosan van még kraft, ami folytatásért könyörög.

Talán ez lehet a legnagyobb csavar a filmben, ami miatt hetente sokan bekapcsolják a televíziót. A film mellékhatása. Folyt. köv.