Egy szent vallomásai

Szent Ágoston ezen műve nem tartozik főművei közé, ugyanakkor a legszemélyesebb bizonyságtevő írásműve, melyben keresztény hitélete minden bölcsessége koncentrálódik. A könyv szerkesztői egy viszonylag hosszú áttekintéssel előzik meg a tizenhárom könyvből álló szent ágostoni művet. Ebben a bevezetésben történelmi, egyház- és vallástörténeti, geopolitikai vonatkozásokon keresztül vázolják a kort, az észak-afrikai terület 4. és 5. századi históriája leírását. 

A 354. november 13-án született Aurelius Augustinus családja, származása, gyermek- és ifjúkora kiemelt adatai és történései is olvasóhatók a kötet elején, melyből egyebek mellett kiderült, hogy kiváló elméjében korán felismert Ágoston ifjúkorában Karthagóba ment diáknak. Itt – mint írják – „apai, anyai, jóbaráti felügyelet híján egy-kettőre belesodródott az erkölcstelen világváros könnyelmű életmódjába.” Erről a folytatásban így fogalmaznak: „Mélységesen érezte a saját erkölcsi dekadenciáját, de az anyjától örökölt keresztény vallási igazságokat sem elvetni nem akarta, sem önmagára alkalmazni nem tudta…” 

Ugyanakkor a könyvnek pont ez az egyik kiindulópontja Szent Ágoston írásában: a megtérés Istenhez, mely totális szakítás korábbi életének minden részével. Kötete így lesz az evangéliumi tékozló fiú példázatának illusztrációja. A Krisztusban nyugvópontra tért élete hívő tapasztalatait, gondolatait, bölcsességét rendezte könyvbe, s azon belül a már említett tizenhárom könyvbe, nagyobb fejezetbe. 

Ezek között megtalálható a szerző csecsemő- és gyerekkoráról, az oktatás fontosságát hangsúlyozó, „a pogány istenek foszlott erkölcstelen meséivel való tanítás káros mivoltáról”, Isten dicséretéről, magasztalásáról, az ifjúkori bűnök megvallásáról, a Szentírás fontosságáról szóló részek. A mennyei haza magassága, a keresztény hit alaptéziseiről való elmélkedés mellett a későbbi Szent Ferenc által is felismert földi nyomorúság, egyszerűség is látókörébe kerül, melyekről szintén ír kötetében.