Egy Polgár vallomása Esztergomból: így élték túl a járványt

A népművészet sokféle ápolása, gyermekfoglalkozások, ismeretterjesztő előadások, képzőművészeti kiállítások, koncertek többféle műfaj szerint, rendszeres dzsesszklub és évenkénti dzsesszkoncert, nagy ünnepeken sokadalom. Leegyszerűsítve így is lehetne összegezni az esztergomi Szentgyörgy­mezői Olvasókör éves tevékenységét. Polgár József igazgató, aki amúgy is őszinte szókimondásáról híres városszerte, ezúttal egy nem éppen megszokott szöveget osztott meg a szélesebb közönséggel az olvasókör közösségi oldalán.

Első mondataiban így fogalmaz: „Életemben összesen nem foglalkoztattak annyit egészségügyi vonatkozások, mint ez évben. Meddig tudunk – veszélyes bójákat kerülgetve fertőtlenítő módszerekkel, maszkkal, gumikesztyűvel – tovább evickélni?! (…) Meddig tudjuk éltetni imádott munkánkat intézményünk nyitva tartásával, működtetésével? Meddig kell még kiírnunk, hogy „Intézményünk csak az érvényes egészségügyi rendelkezések betartásával látogatható!? Meddig marad a kiírás: „Pandémia miatt (ki tudja, meddig?) ZÁRVA!” Borzalmas volt kiírni, borzalmas volt ezt a kiírást látni, borzalmas volt ennek végére tippelgetni! A feloldás a folytatásban ott volt. „Aztán javulni látszott a helyzet! Kinyithattunk!” (…) 

A 2021-es évhez: „A nyitva tartás lehetőségeit nagyon kihasználtuk! A szó legnemesebb értelmében „parádés” volt: kiváló dzsessznapokat zártunk immár negyedik nyarunkon, zeneudvari három hónapunkat alig zavarta meg az időjárás, az Olvasókör falai között ennyi hosszan tartó vastaps még nem volt hallható, mint az Edith Piaf-esten, hatalmas siker volt a Cseh Tamás-estünk. Intézményünk életében első ízben volt hárfakoncert, az idei egyetlen női Kossuth-díjas Lovász Irén feledhetetlen koncertjén váratlan, biztos hívatlan, improvizatív társat kapott a szentgyörgymezői harang „személyében.

Rendkívül tartalmas estéket tölthettünk a magyar irodalmi élet kiválóságainak társaságában az Irodalmi Kávézó házigazdája, dr. Reichert Gábor jóvoltából, jobbnál jobb kiállításokat csodálhatott közönségünk, kézművesek, szövők, dzsesszzongora-oktatás, havonként egy alkalommal jelentkező dzsesszklubunk, örömtánc, meridián tornázók, méhészek, néptáncosok, jógázók, színjátszók, vasútmodellezők adták napjaink értelmét az esztendő utolsó 7 hónapjában. 

Köszönet főállású, szerződéses és „szívességből segítő” munkatársaimnak, a csoportok vezetőinek azokért a sikerekért, amelyeknek közösen voltunk okozói!” 

Helytörténeti epizód

A Szentgyörgymezői Olvasókört 1910-ben adták át a közönségnek. A közadakozásból felhúzott épületben már ekkor előadások, színházi bemutatók voltak láthatók, hallhatók. 1929-ben bővült ki az ingatlan, majd 1948, az államosítás éve után gabonatárolóként, utána moziként működött. 1967-től könyvtár lett, a rendszerváltás előtt, 1989-ben pedig visszakapta a Szentgyörgymezői Olvasókör nevet. Azóta egyre bővülő kulturális választékkal ad otthont az intézmény csoportos foglalkozásoknak, kiállításoknak, koncerteknek, báloknak, előadásoknak.