Olyan férfitáncot láthatsz szombaton Révkomáromban, és annyi legénnyel, mint még soha

A Hagyományok Háza első alkalommal rendezi meg szombaton a Verbunk napját. A rendezvényen Kapuvártól Székelyudvarhelyig, a Felvidéktől a Sárközig több száz táncos egy időben táncolja a különböző tájegységek verbunk táncait. Az eseménnyel a Kárpát-medencei néptánchagyomány sokszínűségére és formagazdagságára szeretnék felhívni a figyelmet.

A Hagyományok Háza tájékoztatása szerint a Kárpát-medence egyes tájegységeinek verbunkját öt helyszínen mutatják be, a rendezvényt öt tájegység táncosainak egyidejű produkciója teszi különlegessé. A kisalföldi táncanyagot Kapuváron, a kelet-nyugati palócság és a Sárköz hagyományát a Magyar Állami Népi Együttes táncosaival és zenekarával Budapesten jelenítik meg. A Bodrogköz és Szatmár táncait Nyíregyházán mutatják be, a Felvidék keleti és nyugati verbunkjait egybegyűjtve Észak-Komáromban adják elő, Székelyudvarhely az erdélyi anyagot bemutatva kapcsolódik a programhoz.

Dobsa Tamás, a közelmúltban a Tatabányán, és a június 18-20. közötti Tatai Sokadalomban is fellépő Kuttyomfitty Társulat tagja a Facebookon számolt be róla, hogy Észak-Komáromban kik táncolnak majd. A Népművészet Ifjú Mestere és Fülöp Ferenc-díjas és Martin György-díjas táncos házigazdaként is jelen lesz a Klapka György téren 13 és 15 óra között, mellette pedig a Szőttes Kamara, Csalló, a Csallóközi, a Megyer, a Generáció, a Komárom, a Kincső Ifjúsági, a Sendergő Ifjúsági, a Mátyus, a Rakonca, a Borostyán, a Nádos, az Ilosvai Selymes Péter táncegyüttesek legényei járják majd a verbunkot.

A 18. századtól kezdve a katonák verbuválása táncos-zenés mulatság volt, hagyományosan ezeken az alkalmakon táncolták a verbunkot, amely később a parasztság táncéletében önálló, gazdag motívumkincsű, virtuóz férfitánccá vált és nemzeti társastáncunk, a csárdás kialakulásában is szerepet játszott. A két emblematikus tánc 2018-ban az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is felkerült – olvasható az összegzésben.

Hogy milyen is a verbunk, azt ez az 1969-es gyűjtés is megmutatja, a Felvidék északkeleti részéről: