Levente Péter és Döbrentey Ildikó: 50 éve együtt, boldogan – ez a titkuk

A polgármesteri hivatal melletti hangulatos házikóban lakik Levente Péter és Döbrentey Ildikó, a töretlen népszerűségnek örvendő művész házaspár. Szívélyes házigazdák, rögtön teával kínálnak minket, majd belefognak közös történetükbe. Nem tudják megunni egymást ötven év után sem. Ahogy fogalmaznak, minden napjuk „villámlik”.

– Van erre egy jó kis viccem – mondja Ildikó.

Két barátnő találkozik.

– Jaj, Lujzikám, hallom, most lesz a 25. házassági évfordulótok. Mit veszel a férjednek?

– Hát, tudod, amikor a 15. volt, akkor elvittem őt Ausztriába, egy alpesi házba, ahol gyönyörű napokat éltünk át!

– Na és most?

– Most visszamegyek érte és hazahozom!

Komolyra fordítja a szót. Az, hogy nem tudják megunni egymást, kapcsolatban áll azzal, hogy nem ülnek mindig egymás mellett. Sokat voltak egymástól távol, különösen az első negyven évben. Péter rengeteget utazott. Azóta töltenek együtt több időt, mióta Gryllus Vilmost „visszaadták” a Kaláka együttesnek. Az utóbbi évtizedben fellépéseik nagy része közös, úgynevezett lelkiderűgyakorlatokat tartanak. Céljuk, hogy a közönségből közösséget formáljanak.

Mikor nem közösen dolgoznak, akkor is egymással osztják meg elsőként ötleteiket.

– Ha az ember alkotói munkát végez, kell hogy legyen egy, esetleg két ember, akit tisztelni tud a szakmaiságáért, aki hajlandó véleményezni az elkészült műveit – mondja Ildikó. – Ez az ember ritkán mondja azt, hogy ez fantasztikus, így jó, ahogy van. Legtöbbször javaslatokat tesz, hogyan lehetne jobb. Mikor Vilmossal tizenhat évig együtt dolgoztunk az Égbőlpottyant esti meséken, a Ki kopog? című rádióműsorunkon, akkor aranyéletem volt. Igen fontos volt számomra, hogy mit mondanak. Más véleménye nem is érdekelt. Péter ebben az alkotómunkában társam ötven éve. De hogyan élünk a munkán kívül, a hétköznapokban? Nem tudom, van-e munkán kívüli életünk…

Egyetértenek abban, hogy mindkettejükben él egy kisgyerek. Mindketten tudnak róla, és tesznek róla, hogy életben tartsák. A gyermek legfontosabb tulajdonsága a kíváncsiság. Nem unhatják meg egymást, amíg kíváncsiak egymásra és a világra.

A Fészek Klubban ismerkedtek meg

A Fészek Művészklubban találkoztak először. Döbrentey Ildikó barátnőjének, Krisztinának Péter segített felkészülni a KRESZ-vizsgájára. A Fészekben ültek össze rendszeresen. Egyik alkalommal Kriszti megkérte Ildikót, hogy vigye be nekik a vizsgához szükséges puskát, amit Ildikó édesanyja gépelt le a kopogós írógépen. Akkoriban díszegyenruhás portás állt a kapuban, nem mehetett be akárki, csak akinek le volt adva a neve. A déli órákban minden asztal tele volt művészekkel, újságírókkal.

– Már az erkélyről láttam, hogy jön egy szőke napsugár ott lent, de nem tudtam, ki az. Mindenki forgott utána – emlékszik vissza Levente Péter.

– Mikor meglátott, felpattant – meséli Döbrentey Ildikó. – Elém penderült, azzal az eszméletlen sármmal, ami körbevette. Akkoriban már játszott Móka Mikiként. Sokan ismerték, de én soha nem hallottam a nevét, nem néztem televíziót. Bemutatkozott. Hadarva beszélt, azt mondta, szeretné megnézni, melyikünk a magasabb. Abban a pillanatban mind a ketten annyit tudtunk, hogy fontos emberek leszünk egymás életében. Később láttam meg Kriszti vállán Péter bordó zakóját. Még egy perce sem ismertem, de máris féltékenység mart a szívembe.

Legközelebb akkor találkoztak, mikor Ildikó eladott pár könyvet az antikváriumban. Levente Péter kölcsönkért tőle 20 forintot, hiszen azt vissza kell adni, és akkor újra lehet találkozni. Májusban ismerkedtek meg, januárban már meg is ülték az esküvőt. Nagy családot, három-négy gyermeket szerettek volna, de életük másképp alakult.

– Negyvenéves koromban, 1983-ban meghalt a második fiunk is. Akkor döbbentem rá, hogy éretlen felnőtt vagyok, alkalmatlan az építő kapcsolatra házasságban, munkában – mondja Levente Péter.

– Nem volt alkalmatlan – szól közbe Ildikó.

Három év kellett Péternek, hogy összeszedje magát. Akkortól kezdve úgy érzi: nem meghalt két fiuk, hanem van egy csodálatos, Dóra nevű lányuk, aki kívül-belül szép ember lett. Nagyszerű fiút talált magának, néptáncon, az egyetemen, három gyerkőc büszke édesanyja.

– 1986-tól úgy élek, hogy nekem nem egy Földön élő gyermekem, hanem több százezer magyarul értő és beszélő, olvasó, gondolkodó leányom és fiam van, akikért lelki és szellemi felelősséggel tartozom. Azóta jól érzem magam. Előtte csak éltem bele a világba. Azt, hogy Móka Mikiből Levente Péterré értem, a feleségemnek és égi-földi gyermekeimnek is köszönhetem.

Huszonöt éve lelték meg alkotói fészküket

Negyven évvel ezelőtt jöttek a héregi Bikarétre, az egyik ismerősük meghívására. Lányuk akkor volt pár hetes. A kisbabát a barátokra hagyva elmentek ebéd után sétálni. Kalapos férfi jött velük szembe, vállán kaszával. Ráköszöntek, megálltak beszélgetni. Megkérdezte tőlük, nem akarnak-e venni itt egy zártkertet. Hiába mondtak nemet, nem sokkal később megvettek egy kertet, melyre kis faházat építettek. Az említett emberről kiderült, hogy Dékán János tanácselnök, Héreg későbbi polgármestere.

– Dorka itt tanult meg járni, hangyákkal beszélgetni – idézi fel Döbrentey Ildikó. – A héregiek kedvesen fogadtak minket. „Móka Miki a szőlődombon” – mondták.

Mikor huszonöt éve vályogházat is vettek, már mindenki ismerte őket. Eredeti elhatározásuk alapján Tarjánban kerestek volna maguknak alkotói fészket, de mikor házat nézni indultak volna, ismét összefutottak Dékán Jánossal és feleségével, akik azt mondták nekik, ne menjenek Tarjánba. Helyette elvitték őket a mostani házukhoz.

– Mikor ideértünk, rögtön rájöttünk, hogy ez Ballagó Ilonka háza, ide jártunk cicát simogatni és kiskacsákat nézni az óvodás Dorkánkkal. Írtam róluk mesét is. Ilonkáék a második kisfiunk temetésén is ott voltak a Farkasréten.

Hét nyáron keresztül hozták rendbe későbbi otthonukat. Levente Péter már korábban, Döbrentey Ildikó a szigetelés után jött rá, hogy innen már nem fognak tudni visszamenni Budapestre.

– Akkor reggel ébredtem úgy először, hogy nem volt összeragadva a hajam – mosolyog Ildikó.

Nagyon kedves embereket találtak itt, közeli barátságban vannak mindenkivel. Gyönyörű a környék, magyar viszonylatban kimondottan jó levegőjű hely. Mikor Ildikó egy olyan vizsgálatra készült, ami miatt nem volt szabad aludnia éjszaka, egy szomszédasszonyuk, Szlávik Marika átjött hozzájuk, hogy együtt virrasszák át az éjszakát. Szemközti szomszédjuk, Terike, ha nincsenek otthon, akkor felügyeli az otthonukat, eteti a kutyát, macskát is, melyben azóta már felnőtt fiaik is segítik őt.

A gyermekes családokkal fákat ültettek a pálya mellé

Mikor Döbrentey Ildikó édesanyját temették, a héregi református, a katolikus és az egyik felekezetbe sem tartozókból verbuválódott kórus dalolt a sírnál. Levente Péter szüleinek búcsúztatóján a Farkasréti temetőben a református presbiterek fogtak össze és énekeltek.

Ők is mindig igyekeznek tenni a településért. A gyermekes családokkal fákat ültettek a sportpálya mellé, melyek közül egy sem ment tönkre. A temető mellé bokrokat telepítettek. A hét évig működő falusi színjátszókört is segítettek megszervezni, melybe általános iskolásoktól a nyugdíjas korosztályig járhattak a helybeliek. Először Budapestről hoztak le rendezőt, de mikor megtudták, hogy Nieszner József – a jelenlegi polgármester – amatőr rendezői vizsgával rendelkezik, őt kérték fel erre a posztra.

Névjegyek

Döbrentey Ildikó

Foglalkozás: író

Születési idő: 1946, Kispest

Kitüntetések: Prima Primissima Díj, Ifjúsági Díj; Gyermekekért Díj; Magyar Örökség Díj; Kamera Hungária Díj – valamint egy sor rádiós és televíziós Nívódíj

Levente Péter

Foglalkozás: színész, rendező, tanár

Születési idő: 1943, Nagyvárad

Kitüntetések: Ifjúsági Díj, Jászai Mari-díj, Gyermekekért Díj, A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, A Magyar Érdemrend középkeresztje, Prima Primissima díj.

Izgalmas életformának tartják a házasságot

A fiatalokat is buzdítják a házasságra, izgalmas életformának tartják, mely értelmet ad az ember felnőtt életének. A család biztonságot, bátorságot, büszkeséget, felelősségvállalást, áldozatot és szerelmet jelent. Vallják, a szerelem nem múlik el, hiszen nem egy-egy hónapra, húsz évre, hanem egy életre kapott ajándék. Nem válik megszokottá, ha naponta teszünk érte.

Levente Péter szerint a hosszú házasság titka kettőn áll. A nőknek azt javasolja, igyekezzenek csak naponta eggyel többször dicsérni társukat, mint számonkérni, szidni. A férfiaknak azt tanácsolja, a szürke hétköznapokban se feledkezzenek meg a feleségükről! Hazafelé a befizetett sárga csekkel szakítsanak le egy-egy kis százszorszépet a fű közül, lepjék meg az asszonyt! Ha el is felejtenek egy-egy évfordulót, születésnapot, ez a gesztus mindent visz! Az elvárt figyelmesség legyen kölcsönös.

– Egy házasságban meghatározó, hogy a nő erős legyen lélekben, ugyanakkor a család biztos pont az életében – hangsúlyozza Döbrentey Ildikó. – Az ember kicsi a világban, de van egy hely, ahol az embert értékelik és szépnek látják. Fontosabbnak és szebbnek, mint amilyen valójában. Az otthonomban a párom számára királynő vagyok, számomra ő a király, gyermekeink pedig királylányok és királyfiak.