Ropog a popcorn

A 2002-es futballvébé is újabb mérföldkő a sportrajongói pályafutásomban, balatoni táborban figyeltük többedmagunkkal, hogy a németeket kenterbe verik a brazilok. Német fanatikusként igen bosszús voltam, hiszen volt két fiú a táborban, akiknek Ronaldo volt a bálvány, mi több, ugyanolyan hajuk is volt, ráadásul parádézva ünnepelték a csapatuk világbajnoki címét. A 2004-es Európa-bajnokság fináléja egy orosházi kollégiumban ért, táborozó társaim szinte megvetettek, amiért egyedül én szurkoltam a görögök sikeréért, megjegyzem, utána egy kicsit mindenki Angelos Charisteas akart lenni a betonos pályán. (Ő volt az, aki góljával eldöntötte a meccset.) De sorolhatnám a sort, hisz mindenevő vagyok. Újévkor rendre nem azt nézem meg, hogy mikor lesz hosszú hétvége, hanem hogy milyen kiemelt sportesemények vannak az adott esztendőben. Az idei bizony igazi sportév lesz, talán a sok negatív, lelombozó hír mellett némi örömöt és vigaszt is nyújthat mindaz, amit a sportvilág kínál számunkra. Végre jön egy olimpia, ahol emberi időben lesznek a fontos megmérettetések, lesz egy izmos futball Európa-bajnokság, ahol talán becsúszik egy-egy meglepetés. Addig bizony lehet a négysáncversenyre, a kézilabda Eb-re és a Tour de France-ra ropogtatni a popcornt.